Kosztolányi Mária: Örök fehér
Fotó: Nehrer, illusztráció
nagyszerű Hold akit
fényesre rajzoltak az
istenek
nem egy hangya
egy szorgalmas senki aki
bér nélkül hordja
az éveket
hajnalban mindig hoztad a
sajtárt s én titokban
figyeltem a csuprokat
köztük a bögrém hogy
mindenre jusson
hogy vigye az ördög a
gondokat
ügyeltél persze s mégis
ringott az ágy velem
úgy léptél halkan
mintha tudnád hogy csaltam
és lesimítottad
fekhelyem
Megjegyzések
Megjegyzés küldése