Kosztolányi Mária: Örök fehér

 



                                  Fotó: Nehrer, illusztráció

 olyan voltál mint a

nagyszerű Hold akit

fényesre rajzoltak az

istenek

nem egy hangya

egy szorgalmas senki aki

bér nélkül hordja

az éveket

 

hajnalban mindig hoztad a

sajtárt s én titokban

figyeltem a csuprokat

köztük a bögrém hogy

mindenre jusson

hogy vigye az ördög a

gondokat



 nem mozdult semmi

ügyeltél persze s mégis

ringott az ágy velem

 

úgy léptél halkan

mintha tudnád hogy csaltam

és lesimítottad

fekhelyem

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Álljunk meg egy baráti szóra!

Nehrer György: Posványosi szemle

Nehrer György: Luxor