P. Maklári Éva versei
Hideg május
2021
napok óta csillagtalanok az éjek
a fák hevesen bólogatnak az ablak
előtt
lucskos faleveleket sodor lábam
elé a szél
tavasz ez vagy visszatért a zord
tél
vízben fuldokló köveken lépkedek
a rám váró utak elmosódtak
elfutottak az erdők némák lettek
a madarak
toronyház börtönébe zárt ez a
hazug
tavasz
virágtündérek zörgessétek ajtómat
engedjétek be akiket álmaimban
várok
akik fölöttem lebegnek érzem
suhanásuk
néha hangosan szólnak rám
valami végtelen messzeségből
felhők mögött kutatom lábuk
nyomát
lent fuldokló köveken lépkedek
Meddig?
Itt
most valami sikolt és riadóz,
sötétség
villan, láng fenyeget,
tomboló
szél szakad halk városokra,
derűs
vízpartok dühöngenek,
sivatag
ruháját fagyos hó tépi,
s
a létünkre támadó ellenség
legszebb
álmainkat zúzza szét,
míg
reszket és sziszegve káromol
Isten
tenyerében a földgolyó.
S
az Úr csak nézi szánakozva.
Én
nem ezt akartam-szól csöndesen.
A
világ pedig még vállrándítva nevet
az
Isten - arcon folyó könnyeken.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése