Kosztolányi Mária

 

Karácsony avagy nyári este tejföllel és szilvafákkal

a konyhai polcon ülnek a bögrék

fénylik az egész család
szép a kert és szép az alkony
körbe üljük a szilvafát

a szomszédból jöttem
hozom a tejfölt
viaszos vászon az asztalon
tegyed csak beljebb - szólt ijedten
leesik aztán fújhatom

látom mamát
a ruhát mossa
lavórja horpadt pléh színű
daróca durva
ujjain mirha 

érzi a bőröm
mily' nagyszerű
nem vagyok lázas
a nyárral futottam
sarkamban angyalok
copfomra szálltak
úgy emelték
magasra ahol a
Hold ragyog

legyen a hűtő is fenn a polcon
s benne a tejfölöm
míg korund virágos maszattól álmos
parasztleánynak öltözöm

legyen immár osztatlan

fodros idő
hogy kelletted magad
azt hittük elkapunk majd
a hegytetőn
úgy futott utánad e balga
lánycsapat
mintha adhatnál bőven
minden kergetőnek

A virágzó bogyiszlói gesztenyefák emlékére

 a templomkert tőlük volt illatos

este csordultig töltötték a lombkupolákat

édes szaguk átbújt a kerítéseken.

 

meglehet makacs hozadékuk vagyok

Isten nekik növesztett bennem eret

felettük a templom csak cifra ház

gyökerük tovább él a holt folyó alatt

és álmukban virágot bontanak minden

június éjszakán

 

ilyenkor emlékeznek majd a házak

az utca lámpái mind hibátlan égnek

bogarak szállnak a fényes kiskapukra

és mellettük a legszebb hortenziák

csupán szépek