Kosztolányi Mária: Visszaálmodni kérlek engedd
visszaálmodni kérlek engedd
fénytől foltos a
parti sekély
napozni jönnek
a kishalak
a csónakok alszanak
csak az álmom dobálja
őket
az összes részlet
pont olyan
van békanyál és
torzsaszárak
lábamon karcos helyek
a nyárnak
csend és mindig
vasárnap
madarak
verik fel a nádast
figyelem ahogy
fent cikáznak
kezemre száll
egy bogár
mindig ilyen
hámlik a bőr
könnyez a szem
a parton strázsák
a vén füzek
hintáznék rajtuk
de nem tudok
jön egy hullám s
az ágyra dob
jó volt
egy kicsit még
álmodok
Megjegyzések
Megjegyzés küldése