Kosztolányi Mária: Te drága




    Holnaptól kék cod, mondta Kipcsák Alajos Sándor és akkurátusan elkezdte letakarni valami fehér akármivel a monitorokat. A fia laptopjára is vett, biztos, ami biztos.

    Amióta nyugdíjba ment, nem elég az ideje semmire. Mindent azonnal szeretne bepótolni, amit az évek során  kihagyott. Kártya-partikat, kis ivászattal, sok nevetéssel, aztán az elmaradt javításokat, szépítéseket a lakáson.
Kényeztetni kicsit a feleségét.
Ma hatalmas csokrot hozott neki, és a hálószobába tette.
Még nem is látta az asszony - kuncogott magában.
Éppen a festékes dobozt és az ecsetet tartotta, hogy lefesse a fürdőszobai radiátort, mikor hazaért a felesége.
Amikor meglátta a fehérrel borított vadiúj, méregdrága Tv-t, mellette a számítógép szintén fehéredő  monitorját, és a férje kezében lévő festékes dobozt és ecsetet, megrémült.
Nyitotta volna a száját, de a férje megelőzte...
   - Hol a telefonod?  - kérdezte. Holnap gyilkos este lesz a fiúkkal - nevetett, és dudorászva bement a konyhába - valami törlőt keresek.
Talán kést ?....gondolta a felesége és ijedten dugta a háta mögé a telefont. Furcsa, eddig sosem hallotta ilyen nyersnek. Idegesítően magas hangja volt az urának, aki kis szünet után újra megszólalt, de akkor a régi, nyájas hangon.
    - Kedvesem, hadd nézzek meg valamit a telefonodban, az enyém lemerült.
Kipcsákné Lang Flóra, most még jobban megijedt, mi lesz, ha ezt is lefesti, vagy esetleg összetöri, akkor még segítséget sem tud hívni.
Szemmel láthatóan történt a férjével valami.
    -Drágám, mondd mit szeretnél, majd én megkeresem, -  próbálta nem remegtetni a hangját. 
Fogalma sem volt, hogyan viselkedjen vele.
Gondolatban végigszaladt a lakáson, fegyver után kutatott, de semmi nem jutott az eszébe.
Merre induljon?
 A bejárati ajtó felé, vagy a fürdőbe és ugorjon ki az első emeleti ablakon? ... az van legközelebb.
Ezalatt  Kipcsák Alajos Sándor várt türelmesen, kicsit félre fordította a fejét, kettőt-hármat bólintott, aztán a másik oldalon is megcsinálta ugyanezt.
Letette a festéket és az ecsetet, s elindult felesége felé.
A rádióban zene szólt, annak az ütemére himbálta a fejét, majd a két vállát és lassan elkezdett forogni.
Amikor odaért hozzá meghajolt és mint egy romantikus táncestélyen valamelyik francia filmben, széles mozdulattal a karját nyújtotta. Aztán átfogta a derekát.
Kipcsákné majdnem elájult, de megadóan lépkedett utána, ő pedig könnyed mozdulatokkal terelte a zene ütemére.
    -Mit szólsz az új képernyővédőkhöz ? ... - kérdezte. Interneten rendeltem, kicsit drága volt, de azt mondták nagyon praktikus. Délután még lefestem a radiátort is, de most táncoljunk kedvesem, elvégre Valentin nap van.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Álljunk meg egy baráti szóra!

Nehrer György: Posványosi szemle

Nehrer György: Luxor