Nehrer György: Százezrek

 

Sajnálom, hogy novellistaként nem a szépirodalommal foglalkozom mostanában, hanem olyan dolgokkal, amelyek már évtizedek óta feszítik a lelkemet. Nem Vörösmarty „Szózatában” szereplő százezrekről lesz most szó, bár eszmei mondanivalójában talán mégiscsak.

„Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.”

Az, hogy mindezt megvalósíthassuk, minden józanul gondolkodó magyar emberre szükség van határon innen és határokon túl is. Ez a kis firka most a határokon túliakról/túliaknak is szól. Élnek rokonaim Délvidéken, Romániában, Felvidéken és Ausztriában is. Nem mentek ők sehová, hanem a történelem viszontagságai rendezték el az ő sorsukat, mint ahogy a határaink változását is. Trianon után én vagyok az első generáció, aki a jelenlegi határainkon belül itt született.Itt élek, és itt öregedtem meg. Számtalan lehetőségem és alkalmam volt, hogy a hátam mögött hagyjam a szülőföldemet. Maradtam. Ahogy mondani szokás mostanában: kalandvágyból. Szeretném leszögezni, hogy nagy empátiával viseltetek a kint rekedt rokonaimmal és barátaimmal szemben. Ez viszont nem nyomhatja el az igazságérzetemet a hazai viszonyokkal kapcsolatban. A tolvajlásra szakosodott aljas szándékoktól sem mentes kormányzat éppen azon munkálkodik, hogy rabló hatalmát minél tovább meghosszabbítsa. 14 éve azon munkálkodik, hogy szembeállítsa a határainkon túli magyarságot az anyaországbeliekkel. Apró lépésenként és sunyi módon teszi mindezt. Sajnos eredményesen, mert a külhoniak 90%-a rájuk szavaz folyamatosan. Nem látják át azt a sötét és fondorlatos szándékot, mely Orbán hatalmi gépezetét vezérli. Nem számít semmi más, csak a korlátlan és eszement hatalom. A legfrissebb adatok szerint Magyarországon a lakosság körülbelül 30%-a él a létminimum alatt. Ez azt jelenti, hogy minden harmadik magyar család küzd a megélhetésért. A helyzet különösen súlyos a kisebb városokban és falvakban, ahol az emberek 40%-a él a létminimum alatt. Ehhez adjuk hozzá azt, hogy jelenleg több mint 900 ezer magyar nyugdíjas él a létminimum alatt. Ez azt jelenti, hogy sok idős ember küzd a mindennapi megélhetésért, mivel a nyugdíjuk nem elegendő a legalapvetőbb szükségletek fedezésére sem. A költségvetés hiánya pedig soha nem látott magasságokban van (54 ezer milliárd forint). Ezt a hiányt nem a dolgozó emberek hozták össze, hanem a tolvaj kormány. A pénz is megvan a haveroknál és külföldi bankszámlákon, csakhogy azt nem akarják most visszatenni a kasszába, inkább mindenféle aljas eszközökkel a népet sarcolják, miközben pénzt osztogatnak számolatlanul marokszám a külhoni magyaroknak. Nem bánnám én ezt, ha a dolgaink rendben lennének itthon. Csakhogy nincsenek rendben, nagyon nincsenek rendben! Nemrég látott napvilágot, hogy a külhoni magyar családok számára 100 ezer forintos beiskolázási támogatást biztosít a kormány. Azon diákok számára érhető el, akik magyar iskolába járnak. A támogatás igényléséhez a szülőknek pályázatot kell benyújtaniuk, amelyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. kezel.

Ezzel szemben mi a helyzet itthon?

A hátrányos helyzetű hazai családok, igényelhetnek a gyermekeik részére például segítséget a tankerületektől ingyenes füzetcsomagra.

Most erős késztetést érzek arra, hogy nyomdafestéket nem tűrő módon kezdjem el szidalmazni Orbán Viktort és a felmenőit, valamint azokat, akik őt a hatalomban tartják.

Nem teszem, de vigyázzatok, mert forr bennem az indulat…