Szeretném leszögezni mindjárt itt az első mondatnál, hogy napra pontosan, nem a huszonkét évvel ezelőtti (2001. 06.29) egyiptomi élményeimről fogok írni. Talán majd arról is szó lesz egyszer, viszont most valami másról ejtenék szót. Olyasmiről, ami huszonkét éve itt motoszkál a fejemben. Én nem vagyok sem régész, sem történsz, csak egy építőiparban megöregedett firkász, akit nem hagynak nyugton bizonyos megmagyarázhatatlan tények. Sok házat építettem, de mind emberi léptékű volt. Sok helyen megfordultam a világban és láttam monumentális építményeket, szobrokat, de egyik sem piszkálta fel bennem azt az érzést, mint amit Egyiptomban tapasztaltam. Illedelmesen végig hallgattam a történészek, idegenvezetők mondókáját Kairótól Asszuánig. Ez nem kevés távolság. Légvonalban nyolcszáz, a Níluson hajózva ezer kilométer. Azt tudni kell, hogy az egyiptomi kultúra (nem a mostani) a Nílushoz kötődött. Azon kívül csak sivatag van. Szóval illedelmesen hallgattam, és a végén mindig megjegyeztem magamban. „Hülyék az utca túloldalán laknak”. Megfordultunk számtalan templomban és végig jártuk a Királyok völgyének összes temetkezési helyét. Huszokét éve változatlanul azt gondolom, hogy ezeket a létesítményeket nem a „homo sapiens” építette. Furcsa freskókat, és tökéletes hieroglifa véseteket láttam; több ezer négyzetméternyit, olyan pontossággal és mérettel mindenütt mintha most azt mondanám, hogy „Ariel 12” betű mérettel legyen minden templom falára felvésve a történelem egy szelete. Időszámításunk előtti háromezer évről beszélünk. Szerintem többről, de ezt tagadja a mai tudomány. Nemrég viszont azt fejtegette óvatosan néhány tudós, hogy az egyiptomi piramisok egy jó részét sokkal rétebben építhették, minthogy az emberiség értelmes társadalmakba rendeződött volna. Én ezeket sem megerősíteni sem megcáfolni nem tudom. Csak leírom azt, amit érzek és gondolok erről az egészről. Elsősorban azt, hogy talán elérkezett az idő, hogy újra kellene írni az emberiség történetét. Érdekes módon egyedül a biblia foglalkozik ezekkel a „különleges emberekkel”. A biblia viszont nem tekinthető tudományos műnek. Becsatolok ide néhány Egyiptomi fotót, elsősorban olyanokat melyek döbbenetes méretű részben rom, részben meglévő épületekről, építményekről készítettem.
Nemcsak Egyiptomban, vagy Costa Ricán találni olyan megmagyarázhatatlan régészeti leleteket, melyek kapcsolatba hozhatók a különleges méretű (emberekkel?) hanem Mexikóban is, és még a világ számos táján. Az utolsó kép a Codex Vaticanusban található. Egy olyan eseményt ábrázol, melyen egyértelműen egy sebesült óriás szerepel, amint az emberek egy csoportja elejti, mint egy állatot.
Nem tudom, hogy meddig tagadható még, hogy éltek korábban olyan lények a Földön, akik jóval nagyobbak és bölcsebbek voltak náluk. Hogy aztán ezek a bölcs óriások hová tűntek, az már egy másik rejtély… Konkrét bizonyítékok, maradványok és régészeti leletekkel lehet leplezni a tudomány és a történelem hazugságait. Egyelőre ez még várat magára. Talán túl sok munka lenne újra írni az emberiség történetét? Lehet. De az is előfordulhat, hogy jobb ha sötétségben tartják az emberiséget, mert a végén még a tudatára ébred annak, hogy évezredek óta becsapják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése