Bakonyi István: Balatoni villanások

(Víz, táj, irodalom)

Tihany 

    Egy-egy gyermekkori emlék. Anyámmal, apámmal.  Aztán a szabadság napjai a katonaság után. Egy lány mosolya a szomszéd házból. Káptalanfüred, Alsóörs. Sok-sok éve  gyerekeinkkel. Kenese, az akarattyai löszfal. Onnan a végtelen, hosszú sáv.

Egy lelki beszélgetés Tihanyban Korzenszky Richárddal. Ahol azokat a csodaszép fotókat készítette a perjel. S ahol a kultúra is otthonra lelt Isten szép ajándékaként. Vagy éppen a visszhang unokáinkkal. Ahol a történelem és a jelen egymásba olvad. Egymásba olvad a tájjal, a vízzel, a levegővel.

És Füred. Deák Ferenc szobra mellett egy döntő pillanat: megkérem leendő feleségem kezét. Ott, a sétányon. Az Élet sétányán. Nem messze  fiam gitározik egy  koncerten. Éjjel gyros pitával. Maszat a csillagfényben. Vagy éppen irodalmi est Praznovszky Mihállyal a Vaszary-villában. És persze a Tempevölgy.  Meghitt augusztusi este a siófoki mólón,  újra rám ragyognak a csillagok.

Emlékek elmúlt nyarakról,  a selymes és simogató vízről, emlékek rohanó életemből.  Hajózás Keneséről Tihanyba. Harmattal hűsített ebéd egy étterem teraszán. Édes fagylalt, alattunk a tó. Reszkető Hold a tó vizén…. Régi slágerek, Illés-nosztalgia az akarattyai zenés esten. Varnus Xavér orgonája a kenesei református templomban.  Hogy zúgott-zengett az esti szélben! Majd istentisztelet.  beszélgetés a friss levegőn.

Szigliget, az alkotó és pihenő kastély. Közös asztal Alföldy Jenővel és Dobozi Eszterrel. Máskor Bartusz-Dobosi Lászlóval, akivel sokat beszélgettünk Kalász Mártonról. Séta a parkban. A várban egy novemberi délután. Az őszvégi fényben hatalmas hófelhő közeledett száguldva. S ahogy jött,  át is vonult  rajtunk , újra szikrázott a fény…  Úgy történt mindez, ahogy az Idő is száll. Ahogy múlik. Néha álmaimban újra élem ezt a pillanat.

Ahogy azt is,  milyen szép napokat éltünk át az akarattyai Kodolányi-házban.  Ahol  nagy művek születtek, és ahol megfordult a magyar irodalmi élet színe-java. Később  az íróról elnevezett főiskola pihenő háza lett. Aztán az sem, mert eladták. Kár. Nem messze  Sobor Antalék nyaralója. A jeles író többször sétált velünk a környéken, megmutatta, hol lakott Veres Péter. Közben ittuk Béla borát. A szomszédban lakó jóbarátét.

Ma is életem része a Balaton. Gyakran  ülünk, olvasgatunk a kenesei parton, mártózunk  hűsítő vizében, átellenben hattyúk, vadrécék.  És barátainknál Fonyód-Bélatelepen, szemben Badacsony. Szép a túlsó part. Ama bizonyos túlsó parton pedig Illyés és Németh László, Borsos Miklós és Egry József. És Fodor András, akit épp itt, Fonyódon ölelt halálra a tó.

Elmúlt nyarakon… Ahogy Cseh Tamás énekelte. Vajon hány nyár vár még?...