Egy lelki beszélgetés Tihanyban Korzenszky Richárddal. Ahol
azokat a csodaszép fotókat készítette a perjel. S ahol a kultúra is
otthonra lelt Isten szép ajándékaként. Vagy éppen a visszhang unokáinkkal. Ahol
a történelem és a jelen egymásba olvad. Egymásba olvad a tájjal, a vízzel, a
levegővel.
És Füred. Deák Ferenc szobra mellett egy döntő pillanat:
megkérem leendő feleségem kezét. Ott, a sétányon. Az Élet sétányán. Nem
messze fiam gitározik egy koncerten. Éjjel gyros pitával. Maszat a
csillagfényben. Vagy éppen irodalmi est Praznovszky Mihállyal a
Vaszary-villában. És persze a Tempevölgy. Meghitt augusztusi este a siófoki
mólón, újra rám ragyognak a csillagok.
Emlékek elmúlt nyarakról, a selymes és simogató
vízről, emlékek rohanó életemből. Hajózás Keneséről Tihanyba. Harmattal
hűsített ebéd egy étterem teraszán. Édes fagylalt, alattunk a tó. Reszkető Hold
a tó vizén…. Régi slágerek, Illés-nosztalgia az akarattyai zenés esten. Varnus
Xavér orgonája a kenesei református templomban. Hogy zúgott-zengett az
esti szélben! Majd istentisztelet. beszélgetés a friss levegőn.
Szigliget, az alkotó és pihenő kastély. Közös asztal Alföldy
Jenővel és Dobozi Eszterrel. Máskor Bartusz-Dobosi Lászlóval, akivel sokat
beszélgettünk Kalász Mártonról. Séta a parkban. A várban egy novemberi délután.
Az őszvégi fényben hatalmas hófelhő közeledett száguldva. S ahogy jött,
át is vonult rajtunk , újra szikrázott a fény… Úgy történt
mindez, ahogy az Idő is száll. Ahogy múlik. Néha álmaimban újra élem ezt a
pillanat.
Ahogy azt is, milyen szép napokat éltünk át az
akarattyai Kodolányi-házban. Ahol nagy művek születtek, és ahol
megfordult a magyar irodalmi élet színe-java. Később az íróról elnevezett
főiskola pihenő háza lett. Aztán az sem, mert eladták. Kár. Nem messze
Sobor Antalék nyaralója. A jeles író többször sétált velünk a környéken,
megmutatta, hol lakott Veres Péter. Közben ittuk Béla borát. A szomszédban lakó
jóbarátét.
Ma is életem része a Balaton. Gyakran ülünk,
olvasgatunk a kenesei parton, mártózunk hűsítő vizében, átellenben
hattyúk, vadrécék. És barátainknál Fonyód-Bélatelepen, szemben Badacsony.
Szép a túlsó part. Ama bizonyos túlsó parton pedig Illyés és Németh László,
Borsos Miklós és Egry József. És Fodor András, akit épp itt, Fonyódon ölelt
halálra a tó.
Elmúlt nyarakon… Ahogy Cseh Tamás énekelte. Vajon hány nyár
vár még?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése