Nehrer György : Az évek ötven árnyalata

 

Ötven év nemcsak fél évszázad, hanem egy emberöltő. Együtt indulni, kéz a kézben, fiatalon, tele álmokkal, és most visszanézni egy fél évszázadra – benne minden árnyalattal, amit az élet megmutatott – nem könnyű feladat. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy még tiszta fejjel emlékszünk mindenre. Az évek színeire, melyeket nem csupán a tavaszi fények vagy az őszi esők adtak. Ott volt a fekete is – a nehézségek, a veszteségek, a fájdalmak. Ott volt a fehér is – a tiszta örömök, az ünneplések, a közösen megélt boldogság. Közte pedig minden árnyalat: a gyerekzsivaj aranysárgája, az aggódás borongós szürkéskékje, a kacagás napsütötte ragyogása, a csend békés pasztellszínei.

Voltak zajosabb idők, és voltak csendesebb évek. Amikor a gyerekek betegek voltak, egymás kezét szorítottuk, és olyan is volt, amikor egy pillanatra elengedtük – de a közös út nem szakadt meg. Minden ráncunk és minden ősz hajszálunk egy-egy történetet mesél. Ha most megkérdezné valaki, hogy mi kell ötven év házassághoz, akkor csak azt tudnám mondani: az élethez meg kell tanulni türelemmel közelíteni, meg kell tanulni az elfogadás és a folytonos újrakezdés művészetét. Ezt sehol nem tanítják, és nincs leírva könyvekben sem, nem kapsz érte diplomát, csak egy társat, aki ott áll melletted. Aki akkor is szeret, ha éppen haragszik rád valamiért. Átölel, ha szomorú vagy, és sírva fakad, ha hangosabban szólsz hozzá, mert a hallásod már nem a régi. Már semmi sem a régi, de a megszámlálhatatlan közös emlék mindent pótol.

Ma hálával és szeretettel tekintünk vissza erre a hosszú útra. Nemcsak azért, amit megéltünk, hanem azért is, mert az út végéig együtt szeretnénk eljutni.

Ötven év: egy élet, egy szerelem, egy ígéret – mindhalálig.

             

                           

Nehrer György: A szabadság ára

Előszó

Szépíróként négy novelláskötet, egy kisregény és egy portrékötet után a politika felé fordultam. Nem azért, mert új területet kerestem magamnak, hanem mert mindig is része volt az életemnek. Figyeltem, elemeztem, véleményt formáltam – politizáltam, de soha nem voltam politikus. Nem vonzanak az izmusok, és a pártfegyelem mindig is taszított. Két évnyi párttagság után fegyelmivel zártak ki, amit sosem bántam.

A dolgozó nép, a munkásosztály az én közegem, hozzájuk kötődőm, az ő sorsuk érdekel. Életem nagy részét építőipari munkások között töltöttem művezetőként, cégvezetőként. Mindig a munkások  érdekeikért küzdöttem – és ez most sincs  másként.

A szépírást talán csak rövid időre tettem félre. De amíg szükség van rá, addig az írás számomra nem művészi önkifejezés, hanem egy eszköz az igazságosabb világért. A toll nem kard, de ha a politika rákényszerít, azzá válik a kezemben.

 2019. február 18.  

Keresem a szót

Ebéd után leültem a számítógép elé, és egy kicsit ejtőztem a karosszékemben. Este a Magyar Széppróza Napján egy írásomat fogom felolvasni a Vörösmarty Teremben. Úgy gondoltam, hogy keresek egy humorosabb szöveget. Találtam, de azért a biztonság kedvéért még egyszer átfutottam, mert már egy éve nem volt a kezemben. Közben zenét hallgattam, Illéséktől a „Keresem a szót.”

Először csak hallgattam, másodszorra már figyeltem a szövegre is. Harmadszorra letöltöttem Bródy János dalszövegét. Többször is elolvastam és elgondolkodtam rajta…

„Én még nem tudom, hogy fogjak hozzá”

Sajnos én sem, csak azt tudom, hogy íróként, tollforgatóként az ember valamennyire mégiscsak felelősséggel tartozik a leírt szavakért mondatokért. Évek óta gyötörnek gondolatok, amiket le kellene írni, de nem tettem meg, mert még

„Keresem a szót, keresem a hangot”

Igen, azt a szót, amit mindenki egyformán ért, és azt a hangot, amit mindenki egyformán hall, még mindig nem találtam meg. Pedig nagy szükségünk lenne rá. Lehet, hogy nem is nekem kellene keresnem? Lehet. Azt viszont nem látom, és nem hallom, hogy bárki is keresné.

„Tudom, elmondva másképp hat minden”

Nagyon másképp, de annyira mégsem, hogy ne gondolkodjunk el azon, hogy meddig lehet úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Tolvaj – suttogják halkan. És látjuk a tolvajt, aki már nem is fut a zsákmánnyal csak bandukol. Mosolyog ránk, aztán mindennap visszajön, mintha mi sem történt volna. Mindig elvisz valamit, ami a tiéd, az enyém, a miénk volt egykoron. Vagy csak azt hittük, hogy a miénk. Nem kiált hangosan senki, hogy tolvaj! Sokan cinkosan összemosolyognak: ő a mi tolvajunk, neki lehet. Ez nem azt jelenti, hogy a ti tolvajotoknak is szabad. Nem, nem, rájuk lesújt a törvény haragja. Azért azt jó, ha tudja mindenki, hogy mások bűne miatt nem kereshet mentséget senki a saját bűneire. Aki nemcsak a pénzünket és az értékeinket, hanem a bizalmunkat is meglopja, talán az a legnagyobb tolvaj, mert hosszú évtizedekre tönkretesz mindent.

„Félek, nem értesz engem majd meg”

Pedig jó lenne, ha megértenél, mert neked beszélek. Németh László az Iszony című kötetében azt mondja: hogy „az igazi gazember mindent a korrektség vértjében csinál”. Biztos igaza van/ volt, hiszen az egyik legnagyobb magyar író. Azt is leszögezhetjük, hogy az emberek nagy többsége jóval egyszerűbb gondolkodású, mint a vezetőik. Az emberek azt gondolják, hogy aki lop, azt be kell zárni, beosztásra, rangra való tekintet nélkül. Eddig ez rendben is lenne. Ezzel csak egy baj van: ha egy bűnöző a törvények feletti magasságokba jut, akkor legfeljebb önként zárhatja magára a cella ajtaját. Ilyen bűnözőről én még nem hallottam.

„Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek”

Nem csak én, hanem nagyon sokan nem hisznek már senkinek. A hazudozók büntetése nemcsak az, hogy nekik nem fognak hinni, hanem az is, hogy ők sem tudnak hinni senkinek. Pedig jó lenne hinni, legalább abban, hogy az álmaink nem vesztek a múlt homályába, hinni abban, hogy talán még minden jóra fordul. De ehhez

„Mégis mindinkább érzem, hogy szükségem van nagyon rád, rád, rád…”

Igen, szükségünk van egymásra, hogy megtaláljuk végre a közös hangot, hogy ne az összekacsintó mosolyok országában éljük a mindennapjainkat. Azt tudnia kellene mindenkinek, hogy „Vétkesek közt cinkos, aki néma.” A hallgatás pedig megmérgezi a lelkeket, és visszafordíthatatlan károkat okoz minden tekintetben.

Legalább akkora károkat, mint az őszinteség, ha azt nem kellő körültekintéssel alkalmazzuk

„Hidd el nekem! Én még nem tudom, mi az, mit érzek”

Lehet, hogy így van, és ez a tehetetlenség érzésével tölt el, mert nem lehet úgy élni, hogy az érzéseidet nem mondod el őszintén. Nem ordítva, nem köpködve, nem autókat felgyújtva és székházakat elfoglalva, és nem lövetve, és nem céltáblaként állva. Csak úgy, emberként az embernek, akivel egy hazában élsz több mint ezer éve Miért van ez így? Te tudod? Mert én tudom. Azért, mert félsz, hogy a másik másként gondolja, félsz, hogy a másik megüt, vagy rád üvölt. Már mindentől félsz, mint egy menhelyi reszkető kutya, és bízol benne, hogy egyszer csak jön egy jó gazdi, aki majd megsimogat és magához ölel. Hiába vársz ilyenre, mert mi az evolúció csúcsán állunk – elvileg. Arról viszont sokszor megfeledkezünk, hogy ezzel felelősség is jár. Szóval, ne várd a gazdit, mert csalódni fogsz. Neked kell a lelked ketrecét kinyitnod, és neked kell az életedről gondoskodnod, mert helyetted senki nem fogja megtenni. Neked kell gazdit választanod, és nem a gazdinak téged. Nem te vagy a gazdiért, hanem a gazdi van teérted. Érted? Látom, még nem érted.

„Én már mindenben kételkedem”

Jobban teszed, ha te is, akkor nem érhet csalódás. Nem kételkedni annyit jelent, hogy vakon bízol magadban. Ha vakon bízol magadban, akkor a saját hibáidat sem ismerd fel. Én fenntartom magamnak a jogot, hogy kételkedjem. Kételkedjem a hangzatos reklámokban, kételkedjem egy tolvaj tisztességében, kételkedjek minden olyan dologban, ami nem a nemzetem, nem a hazám, és nem a saját boldogulásomat szolgálja. Még mindig…

„Keresem a szót, keresem a hangot”

2022. március 23.

Akiket a Fidesz füstje…

Közeledik a választás napja! Fogynak a Facebookon az ismerősök, szaporodnak a kölcsönös letiltások. Vannak, akik nem bírják a gyűrődést, mert annyira elköteleződtek a regnáló rezsim felé, hogy személyes sértésnek vesznek mindent, ami a Fidesznek és házi tolvajaiknak szól.

Megvallom nyíltan, hogy néha szándékosan provokálok, de számomra ez csak játék. Más számára meg „vérre menő” kihívás. Nehezen értem meg ezeket az embereket, mert olyanok, mint a csúfolódó kisgyerekek, akik, ha kapnak egy maflást, meglepődnek: hogyhogy valaki vissza mert szólni? Megszokták ez alatt a tizenkét év alatt, hogy nekik minden van, másoknak meg kuss van.

Sajnálom azokat a fideszes barátaimat, akiket amúgy személyükben sosem bántottam meg, mégis politikai elkötelezettségük okán letiltanak vagy törölnek az ismerőseik sorából. Én sosem fogom ezt tenni a személyes ismerősökkel – csak a Facebookos tahókkal, akik valahogy, valamikor itt ismerősökké váltak. Értük nem fáj a szívem.

A barátaimnak, illetve a volt barátaimnak azt üzenem… (közös ismerősök, adjátok át nekik, én már nem tudom):
Ha valaki lelkileg nem bírja feldolgozni a politikai nézetkülönbségeket, az ne szóljon bele politikai dolgokba, tartsa távol magát tőle. Egyébként pedig az ily módon megszakított barátságok nem tűnnek túl gerinces megoldásnak.

Jelzem: ha ilyesmire adnám a fejem, akkor az a minimum, hogy előtte felhívnám telefonon, és szólnék neki.
„Figyelj, haver, nem merem tovább vállalni a barátságunkat, mert nekem ebből anyagi hátrányaim származnak!”
Vagy mondja azt, hogy be van szarva, és a seggét sem meri kitörölni a Fidesz nélkül.
Mit bánom én, hazudjon valamit.

Amúgy kell nekem hazug barát? Azt szokták mondani erre, hogy „akinek ilyen barátai vannak, annak nincs szüksége ellenségekre.”

Béke veletek…

2022. november 09.

A dinnye és a politikus

A görögdinnye vásárlásakor mindig van az emberben egy kis bizonytalanság: vajon érett, jóízű lesz-e? A dinnyék szakértő ábrázattal való paskolása, kopogtatása, szagolgatása, valamint egy dinnyehalom átválogatása a tökéletes példány kiválasztása érdekében; ez a nyár egyik rítusa. Ha mégsem sikerült volna jól a választás, és szégyenszemre "tököt" vettünk dinnye képében, akkor nyilvánvalóan átvertek minket. „Csaló minden dinnyeárus!” – vagy legyinthetünk: az idén amúgy is rosszak a dinnyék. Azért persze próbálkozunk tovább… Nos, valahogy így van a mi népünk a politikusokkal is. Van, aki az egyiket, és van, aki a másikat kedveli. És itt a „kedveli” szón van a hangsúly, no meg a hiba is, amit régóta nem tudunk levetkőzni, ahogy azt sem tudjuk tudomásul venni, hogy van rossz dinnye és van jó dinnye. Mert abban szerintem egységes lenne az álláspont, hogy mindenki a JÓT szeretné. Csakhogy: ahogy a dinnyére, úgy a politikusra sincs felírva, hogy „én jó vagyok, én meg tróger tolvaj”.  Mi választunk, aztán „hazavisszük”, és vagy megesszük, amit vettünk, vagy kidobjuk a kukába. Jól ismerem a magyar szokásokat; tuti, hogy legalább a dinnye felét fintorogva és anyázva, de megesszük, mielőtt a szemétre dobnánk. Vannak, akik a végsőkig kitartanak, és cukrozgatják, hátha attól jobb lesz. Nem lesz jobb, csak még költenek is rá, mielőtt kidobnák. Miért? Mert mi alapvetően ilyenek vagyunk. Mi bízunk abban, hogy ha a dinnyét egy kis cukorral sikerül megédesíteni, akkor a politikus is megjavul. Csak szólok: a dinnyével jobbak az esélyeink.

Nos, nézzük, hogy hol rontottuk el? Ott, hogy nem akarunk felnőni, és nem akarjuk egyenrangú félként kezelni a politikusainkat. Mi úgy gondoljuk, hogy egy politikus több, mint mi. Ő a mi őrző és védőangyalunk, aki vigyáz ránk!

A nagy túrót!

A politikus ugyanolyan ember, mint te, meg én. Ugyanolyan ember, mint Béla bácsi, a bakter, vagy Józsi, a tehenész, akik ledolgozzák a napi munkaidőt, és munka után bemennek a kocsmába, majd megisznak egy-két sört vagy fröccsöt. A következő hónap elején megkapják a fizetésüket, amiből levonják az adókat. A maradékból Béla bá és Józsi annyi sört iszik, amennyihez kedve vagy pénze van.

Aztán a néhány millió dolgozótól levont adóból a politikus is megkapja a fizetését, amiből bemehet egy olyan luxusétterembe, ahonnan Bélabát és Józsit úgy dobnák ki, hogy a lábuk nem érné a földet. A politikus kap egy autót a feneke alá az adónkból, és talán még egy sofőrt is, amit szintén Béla bá és Józsi fizet. Fizetik az utazását, és jó esetben a lakhatását is. Szegény Bélabának és Józsinak – és még néhány milliónak – eszébe sem jut, hogy a nagy luxust mi dobtuk össze a politikusoknak. Hogy a dinnyénél maradjak: mi édesítettük meg az életét a saját cukrunkkal. Ezzel nem is lenne baj egészen addig, amíg a politikus azért dolgozik, hogy akik őt eltartják, azok ne nyomorogjanak, és holnap is tudjanak adót fizetni, mert ha nem, akkor neki sem lesz fizetése. A politikus ne hülyeségekkel és ne olyan törvények fabrikálásával foglalkozzon, amelyek hátterében az ő fosztogatásai törvényesnek tűnnek majd. Sajnos most pont ebben a cipőben járunk, hogy a jogszerűség határait a korrupt politikusok határozzák meg. Pedig azt mindenki tudja, hogy a törvényesség lenne hivatott fenntartani az országot.

Mi történik akkor, amikor már nem lehet szétválasztani a bűnözést és az országot irányító kormányt?

Ilyenkor a rendőr már nem a bűnözők után nyomoz, hanem a kormányt kritizálók ellen. Ilyenkor már nincs igazság, hiszen a bűnözők írják a törvényeket, amelyeket magukra szabnak. Ilyenkor az ország már a szakadék alja felé közelít, amit szorgos kezek mélyítenek folyamatosan!

Van itt egy csomó kérdés, ami a mai társadalmunkban megválaszolatlan maradt. Úgy gondolom, hogy eljött az ideje, hogy felnőttként viselkedjen mindenki, ahogy otthon a négy fal között is teszi az ember, amikor a gyermekeit neveli: felelősségre, tisztességre, megértésre, szolidaritásra a gyengébbek és az elesettek iránt. A lakásajtókon kívül sem kellene másként gondolkodni.

Abba kellene hagyni végre a morfondírozást azoknak, akik ezt a kormányt hatalomra segítették és ott tartják; jó lenne, ha most már elgondolkodnának azon, hogy vajon meddig kell cukrozni egy tököt, hogy annak dinnye íze legyen?

2023. július 22.

Posványosi szemle

Felkent kultuszminiszterünket is odaette a fene "Posványosra", és úgy gondolta, hogy a magyarság identitásának erősítésére illendő lenne egy újabb fajelmélettel előállnia. Meg kell hagyni, sikeresen abszolválta a feladatot. Most, hogy éppen megérkeztünk Dzsungáriából ide, a Kárpát-medencébe, kérdem én: mi lesz most a Kipcsakokkal? A törzsfőnök, a nagy Kipcsak–Lopcsak, még nem is szólt a népéhez, miközben a minisztere már tervezi a legújabb ázsiai expedíciót, melyet a tudomány minden barátja örömmel fog üdvözölni. Merthogy…

Ázsia az emberiség bölcsője. Ott találták fel a négyszögletes "mértföldeket", a sakkjátékot, a hermelinbundát, a copfot, a magyar nemzetet, Budenz József nyelveit, és ismeretes állapotainkat is. Vámbéry nyomdokai még várják a beléjük lépőt, s az űr, mely Körösi Csoma Sándor után maradt, még betöltetlen. Az új expedíció mindenesetre temérdek érdekes látnivalót fog ott találni. Hisz ott van Libanon, mely sült libáink bölcsője, és ott a Taurus-hegység, melyen az első bikák tenyésztek. Sőt, onnan származtatjuk a magyar autógumikat is, hogy egyéb gumikról ne is beszéljek, amit ha a miniszter apja használt volna, akkor most nem kellene ekkora baromságokkal foglalkoznom hétvégén. Ott van Arábia, a gumiarábikum hazája, és Perzsia, melynek Ispahan városából a magyar ispánok, és Suster városából a debreceni csizmadiák származnak. Ott található a Góbi-sivatag is, ahonnan Gobbi Hilda szakadt hozzánk. És ott vannak a többi magyar bölcsek is egy rakáson: a hegyes Usturt, a mi ostorhegyeink ősfészke; a „Hindu Kusch” hegység, melyen az ural-altáji nyelv az indogermánra ráordított, hogy: „Kuss, Hindu”, és elnémította. Ott találjuk Kasmírt, a liptai túró hazáját, és persze onnan származik Liptai Claudia, neves művésznőnk is, csak ő még nem tud róla. Tibet és Láma, rőföskereskedéseink híres kelmeforrásai, ez a tájék. Itt van a nevezetes Dzsungária is, mely kétségbevonhatatlanul azonos Hungáriával. Nem messze innen Dardistan, a gárdistáink, TEK-eseink, vagy tököseink hazája!? Ez a kérdés még tisztázásra vár, mivel tudvalevő, hogy az LMBTQ mindenhová beteszi a lábát – vagy mást? Persze, hogy itt található „Szamárkend” is, ahol az udvariasságot találták fel. És itt van Türkesztán, a sárgadinnye paradicsomja. E tájékon találhatók az őzbégek és őzbasák kies hona is. Nem messze innen a Himalája és Nőtalája termékeny vidékei, melyeken az első emberek születtek. A környéken található Bhután, a buták és persze a bután gáz lelőhelye. A Kision-hegyek is itt vannak, melyekből a magyarokat dicsőítő vezércikkek fejthetők vissza. Egy rövidke séta innen az árpalakvölgy, mely az árpalé őshazája. Itt van a Wan-tó, mely a Volt-tóból eredhetne, s a Nincs-tóba szakadhatna... Mindezek, és még sok más csodálatos dolog a tervezett expedícióra várnak, hogy titkaikat menten kitárják a magyar tudományosság előtt, nemzeti dicsőségünk nem csekély gyarapodására, s a tudományok mérhetetlen hasznára. Mindezen álmok beteljesülhetnének, ha nem itt lenne a Lop-tó, hol a tolvajlás otthona van...

2024.március 16.

A kocka el van vetve

Nem véletlen a címválasztás.  Talán a helyzet is bizonyos értelemben hasonló. Azt szoktuk mondani, hogy a történelem ismétli önmagát. „Alea iacta est”, vagyis a kocka el van vetve. Eredetileg Kr. e. 49. január 10-én mondta Julius Caesar, amikor seregeivel átlépte a Rubicon folyót. A római törvények szerint hadvezér csak a seregei nélkül léphette át a folyót, ami akkor Itália határának számított. Caesar akkoriban nyílt kenyértörést vállalt a Szenátussal, és a polgárháború elkerülhetetlenné vált. Caesar indulni akart a consul választáson, de politikai ellenfele, Pompeius újra életbe léptetett egy törvényt, hogy a tisztségre pályázónak személyesen is jelen kell lennie Rómában. Ezt arra használták volna fel, hogy az ellene gyűjtött vádak valamelyike alapján elítélhessék és megfoszthassák a szabadságától. Az „alea”, „kocka” szó a rómaiak népszerű dobókockajátékára utal, amelyben kipróbálhatta mindenki a szerencséjét. Amelyben, ha a kockát eldobtad, azzal sorsot vetettél. A kockát már nem lehetett visszafordítani.

Talán nem unalmas történelmi áttekintés után lássuk, hogy miért is választottam ezt a címet az írásomnak.

A színfalak mögül előlépett egy fiatalember, akit Magyar Péternek hívnak. Ismeri a jogot, ismeri a jelenlegi hatalom struktúráját. Dolgozott a jelenlegi hatalomnak különböző pozíciókban. Azt mondja magáról, hogy jobboldali. Az én korosztályom még ismerhette a nagyapját, Erőss Pált, aki szintén jogász volt. A nagyanyja Mádl Ferenc köztársasági elnök testvére volt. Ahogy mondani szokás: jó családból származó, okos és képzett fiatalember.

Mivel az író is ember, és van politikai véleménye - akkor is - ha nem tartozik egyik pártnak, vagy pártokhoz köthető személyeknek - se köszönettel, se hálával. Szóval a szerzőnek jelen esetben tök mindegy, hogy Magyar Péter jobboldali-e, vagy akármilyen oldali. A szerzőnek jelen esetben egy dolog fontos: hogy Magyar Péter valóban tenni akarjon a hazájáért, a magyar népért. Azt nem tudhatjuk előre, hogy ő ugyanolyan hamis Messiás-e, mint a többi pártvezér. Viszont azt mondják, hogy a „puding próbája az evés”. Így ezt csak akkor tudjuk meg, ha hatalomra segítjük. Igen, mi, a NÉP! Mert egymagában ő semmire nem fog jutni a ma regnáló rezsimmel szemben. Ugyanazt kockáztatja, mint Caesar. Magyar Péternek viszont csak egy maroknyi serege van. Az ő mindent elsöprő serege a nép lehet. Nem válogathat, hogy a nép gyermekei jobboldaliak, baloldaliak, vallásosok vagy ateisták-e. Azt viszont látnia és szem előtt kell tartania, ha ezt a népet tettekre ébreszti, akkor ez a nép ugyanúgy vissza is fogja venni tőle a bizalmat, ha ismét becsapják. Ezt a szellemet már nem tudja újból visszagyömöszölni a palackba – évtizedekre.

1990-ben, a rendszerváltáskor 37 éves voltam, tele reménnyel és álmokkal, most 71 évesen tele vagyok csalódással, az álmaim pedig már kihunyóban vannak. Eltelt 34 év, és számtalan hamis Messiás jött a semmiből, mindenféle pártok élén. Ma is itt van mindegyik közöttünk. Milliárdosként tengetik az életüket és uszítják egymásra az embereket a csatlósaikon és haszonélvezőiken keresztül. 34 év alatt a valódi demokráciának a halvány fénye sem derengett egyetlen egyszer sem ebben a hazában. Egy lépést nem tett előre ez az ország, hogy közelebb kerüljünk Európához, miközben tengernyi pénz tűnt el a politika útvesztőiben. Kezdeti vágyaink pedig egyre messzebb kerültek az elérhető valóságtól.  Ma, Európa egyik legszegényebb országa vagyunk! Elég volt belőletek mihaszna politikusok és pártok! Szemétre veletek!

Én adok egy esélyt Magyar Péternek! Igaz, hogy nekem már nem sok veszítenivalóm van. De van három unokám, akik előtt még ott az élet. Nem szeretném, hogy vármegyékben, főispánok és ispánok jobbágyaként és cselédjeként kelljen leélniük az életüket, vagy külföldre menekülve távol a hazától. A másik ok, hogy nekem már nincs még egyszer 34 évem arra, hogy majdcsak megjavul Orbán Viktor, vagy majdcsak leváltja egyszer az ellenzék. ELÉG VOLT! 

Magyar Péter, hajrá! Lássuk, Te mit tudsz?!

  

2024. március 28.

Itt élned, halnod kell

Egy hónapja már, hogy követem a Magyar Péter-jelenséget. Néha írok is egy-egy rövid gondolatot Magyar Péter Facebook-oldalára. Ezek többnyire negatív előjelű gondolatok, mert én kritikusan szemlélek minden politikai megnyilvánulást. Belőlem hiányzik az az érzés, hogy bárkit is piedesztálra emeljek és istenként tiszteljek. Szóval ez nekem nem ment soha, egyik rendszerben sem. A rendszerváltás óta meg főleg nem.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem támogatom Magyar Pétert, de ha politikai útra lép, akkor át kell gondolnia, hogy mit és hogyan mond. A kormányhű sajtóban megjelenő, dehonesztáló dolgokra reagálva: Magyar Péterben valóban felismerhető a nárcisztikus és némi cezaromán hajlam. Ettől még nem biztos, hogy az. Hogy pszichopata-e, azt nem tudom megállapítani. Viszont ha körbenézek a politikai palettán, ott sem látok egyetlen normális embert sem. Úgy tűnik, hogy ez a nép megmagyarázhatatlan belső kényszer hatására csak valamilyen devianciával terhelt személyekben bízik, vagy egyszerűen ez az embertípus az, aki képes megszólítani a népet.

Megmondom őszintén, ha Béla bácsi, a bakter állt volna egy teherautó platóján, az ő beszéde valószínűleg jobban megfogott volna, és számomra hitelesebb lett volna, mint Magyar Péteré. Most viszont fel kell tennem azt a kérdést magamnak is: Magyar Péter nélkül vajon mikor ébredt volna fel ez a nép? Szerintem még nagyon sokára, és akkorra talán már nem is lett volna értelme felébredni. Lásd: Oroszország.

Jelenleg úgy gondolom (merthogy a politikában nincsenek örök érvényű dolgok), hogy a cél elérése érdekében fel kell adni bizonyos elképzeléseinket. Amit ez a fiatalember március 15-én előadott, azzal szerintem senkinek nincs problémája, mert azok a hazánkról, az európaiságunkról, a mindennapjainkról, szóval egy normális, élhető országról szóltak. A megvalósítás mikéntje lesz az érdekesebb kérdés.

Magyar Péter most kihúzta a palackból a dugót, és szabadjára engedte a 34 éve visszafojtott gondolatokat és érzéseket, melyek az eltelt 14 évben már robbanásig feszítették a palackot, de senki nem tett semmit. Most ne fanyalogjunk Magyar Péteren, hogy ilyen vagy olyan, hanem valósítsuk meg az álmainkat. Az, hogy ebben majd milyen szerep jut Magyar Péternek, a jövő feladata lesz.

Ha sikerül valós demokráciát, fékekkel és ellensúlyokkal ellátott jogrendet, alkotmány által garantált biztonságot teremteni mindenki számára, akkor tök mindegy, hogy Bélabá vagy Magyar Péter ül a bársonyszékben. Az a fontos, hogy akik a mindennapjaink problémáit intézik, azok hozzáértő és tisztességes emberek legyenek.

„Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.”

 2024.május 24.

 Kaptunk egy tacepaot Gyurcsány Ferenctől:

„Rendszert lánglelkű szónoklat még soha nem döntött meg. Ahhoz nem beszélni, hanem cselekedni kell. Ahogy Dobrev Klára teszi.”

Kedves Gyurcsány Ferenc! Értem én a DK problémáját. Viszont fel nem foghatom azt, hogy miközben folyamatosan rátok szavaztunk, Ti még egy „lánglelkű szónoklat erejéig sem foglalkoztatok velünk.” Politikusként, erre minimum gondolni kellett volna, hogy egyszer a fagyi majd visszanyal. Azt hiszem, hogy most jött el a fagyi ideje... Sajnálom, mert lehetett volna ez jobb is, de talán kevesek voltatok hozzá. (Ezt még ki kell majd elemezni) Ma, kaptam SMS-t Klárikától, hogy felnyomta a Sulyok Tomit a Polt Petinél. Na látod?! Így is lehetett volna! 2010-től folyamatosan ott kellett volna lihegni a nyakukban, de Ti mindig mással voltatok elfoglalva. Nincs bennem harag senki iránt, mert a politika az nem az érzelmekről szól. Aki érzelmeitől vezérelve csatlakozik egy politikai formációhoz, az majdnem annyira lila ködben és félig vakon éli a napjait, mint egy szerelmes ember. Sokan beleesnek ebbe a csapdába, és valószínű, hogy egy csomó dologban csalódni fognak. Ez mindig így volt és így is marad. Természetesen ezekre az emberekre mindig szükség volt és szüksége lesz a politikának is, mint ahogy az emberiség sem létezhet szerelem és csalódás nélkül. Viszont a társadalom az nem egy bonyolult dolog. Mindenki könnyebben és jobban szeretne élni, mint ahogy tegnap és azelőtt élt. A politikának az a dolga, hogy ne az egyéni vágyakat, hanem a társadalom vágyait elégítse ki. Ők ezért kapják a fizetésüket! Nem a társadalom van a politikusokért, hanem a politikusok vannak a társadalomért. Mindig kell adni esélyt a változásnak, mert ami most van az nem vezet sehová. Nyugdíjasként már nem az én korosztályomnak a sorsa érdekkel elsősorban (bár volna mit tenni ezen a téren is) most az unokáim jövője a tét. A Tisza Pártra szavazok az EP listán, és kaptok tőlem még egy esélyt az önkormányzati választáson. Éljetek vele tisztességgel, és tanuljatok a hibáitokból, most a NÉP fog tanítani benneteket. Ne feledjétek, hogy a leckét majd fel kell mondani, amikor eljön az ideje.

2024.augusztus 26.

A játéknak vége, avagy kibújt az AVH a zsákból?

A Tranzit fesztiválon kialakult egy vita Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője és Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója között: Lánczi azzal vádolta a Transparency Internationalt, hogy tevékenységük következtében Magyarország nem kapta meg az uniós forrásokat, és bírálta a szervezet korrupciókutatási módszereit. Ligeti viszont azt állította, hogy a Transparency csak a valós helyzetet tükrözi, és kiemelte a civil szervezetek szerepét a korrupció elleni harcban.

Lánczi: "Meg kell értenetek, hogy nem álltok a magyar állam felett. A magyar állam legitimitása megkérdőjelezhetetlen. Ez egy ezeréves állam, míg a ti szervezetetek csak húsz éves, és semmilyen legitimitása nincs. Csak a saját magatok által kreált legitimitásba kapaszkodtok, abba, hogy ti valamiféle nemes célokért küzdötök. De mostantól vége ennek a játéknak. Válaszolnotok kell ezekre a kérdésekre."

Egyes tényekben egyetértek Lánczi Tamással; például abban, hogy a Magyar Államiság több mint ezer esztendős és abszolút legitim. Igaz, hogy ezt a legitimitást a Fidesz kormányzat már 14 éve barbár módon próbálja saját képére formálni. A probléma az, hogy sem az ön hivatala sem a Fidesz kormányzat nem "jó arc"! Múltbéli, már-már feledésbe merült hivatalt idéz fel azok számára, akik még EMLÉKEZNEK! Lánczi! -ide most nem írnék semmiféle megszólítást, mert nem szeretném az úr szóval megsérteni. Az én korosztályom MÉG NEM HALT KI! Még emlékszünk azokra az évekre, amelyeket inkább felednünk kellene.

Legitimitás? Nem tudom, miről beszél? Az ön hivatala csak néhány hónapos, míg a T.I. már 20 éves! Most nem mennék bele abba, hogy az újonnan létrehozott AVH mennyire legitim, az uniós jogszabályok értelmében, de ez hamarosan kiderül. Előfordulhat, hogy majd le kell tennie a bőrkabátot, és más munkát kell keresnie. Jelzem: ez önnek nehéz feladat lesz.

Most, hogy eljutottunk idáig, feltenném a nép kérdéseit önnek!

1. Honnan, és miből származik Tiborcz István 100 milliárdos vagyona?

Csak néhány a vagyonelemek közül:

Botaniq Turai Kastély

Lifestyle Hotel Mátra

Botaniq Budai Klub

Adria-palota

Verno House

Hotel Dorothea

D8 Hotel

Hotel Atrio del Mar (Spanyolország)

Relax Resort Hotel Kreischberg (Ausztria)

Hotel Alpenblick (Ausztria)

2. 2. Hogyan lehetséges az, hogy Mészáros Lőrinc gázszerelő tíz év alatt az ország leggazdagabb embere lett? Erre is szeretne válaszokat kapni a nép Lánczi Tamástól !

Mészáros és Mészáros Zrt.: Ez a cég 2016 óta több mint 192 milliárd forintnyi állami megrendelést kapott1.

R-Kord Kft.: Az elmúlt hat évben 53 milliárd forintnyi állami tendert nyert el1.

Konzorciumi projektek: A két cég konzorciumban további 441, illetve 146 milliárd forintnyi állami munkában vett részt.

Néhány vagyonelem a Mészáros Lőrinc által birtokolt ingatlanokból. A felsoroltak a 10%-át sem teszik ki az összes vagyonnak.

Hunguest Hotel Aqua-Sol (Hajdúszoboszló)

Hunguest Hotel Apollo (Hajdúszoboszló)

Hunguest Hotel Erkel (Budapest)

Hunguest Hotel Forrás (Szeged)

Hunguest Hotel Freya (Zalakaros)

Hunguest Hotel Pelion (Tapolca)

Hunguest Hotel Répce Gold (Bükfürdő)

Hunguest Hotel Sóstó (Nyíregyháza)

Saliris Resort Spa & Conference (Egerszalók)

Hunguest BÁL Resort (Balatonalmádi)

„Nektek válaszolni kell ezekre a kérdésekre” !

Igen, Lánczi Tamás, szembe kell nézni a néppel és feltenni a kérdést elsősorban maguknak, hogy vajon ki gazdagodott meg mások vérén és fáradságán? A probléma nem a gazdagságban rejlik, hanem annak megszerzésének módjában. Tehát mi, a NÉP is szeretnénk választ kapni a kérdéseinkre!

Ismerve a becsületes magyar népet, biztos vagyok benne, hogy önök is megkapják majd a válaszunkat!

2024.december 1.

Mit hagy maga után a hatalom?

Nem vagyok közgazdász, és pénzügyi szakember sem, viszont tőzsdézem 25 éve. Aki tőzsdézik, annak akarva-akaratlanul naponta foglalkoznia kell a hazai és a nemzetközi gazdasági élet rezdüléseivel, különben hamar elveszítheti a tőkéjét, és még annál többet is. A tőzsde nem játék és nem szórakozás. A tőzsde a szakmabelieknek munka, az amatőröknek – mint amilyen én is vagyok – kihívás és gondolkodásra késztetés. Amatőrnek lenni nem szégyen, csupán annyit jelent, hogy kedvtelésből, szeretetből csinál valaki valamit. Nos, hétvége lévén elgondolkodtam néhány dolgon. Leginkább azon, hogy a rendszerváltás óta eltelt harmincnégy év alatt inkább csak hátrafelé mentünk, és nem előre.

Azon is elgondolkodtam, hogy ebből a harmincnégy évből a Fidesznek és Orbán Viktornak eddig 18 év jutott, és még bő egy évük van vissza. Emlékszem, hogy a Fidesz-táboron belül mennyien tekintettek, és tekintenek rá még ma is imádattal. Hiszik, hogy ő nemzetközi tekintélyű, kiemelkedő politikai tehetséggel megáldott személy. Holott ő soha nem volt az. Félreértelmezték az akarnokságát, az egoizmusát, a nagyhangúságát, és összetévesztették a politikai tehetséggel. Egyszerűen nem történt más, minthogy jó volt a marketingje, és nem sajnálták az adóforintjainkat a fényezésére. Valójában soha nem volt kiemelkedő tehetségű államférfi, és soha nem volt vezetésre alkalmas egyéniség.

Mit hagy a magyar népre majd a hatalmi bukása után?

Megtévesztett embermilliókat, kifosztott országot, üres stadionokat, milliárdossá tett lakájokat, tehetségtelen, de dúsgazdag focistákat, ingyen osztogatott hűbéri birtokokat adóforintokon felújított kastélyokkal, kilencszázezer létminimumon élő nyugdíjast, lepusztult egészségügyet, lepusztult oktatást, minimálbéren tengődő lakosságot, milliónyi zsarolható közmunkást, lerobbant tömegközlekedést, megfélemlített, esküjüket és hitüket vesztett közszolgákat, alkotmány helyett a Fidesz Szervezeti és Működési Szabályzatát (tákolmányt), eszméletlen inflációt, devizahitelekbe belerokkant családokat, 400 forint feletti eurót, működésképtelen gazdaságot, vérgőzös nacionalizmust, kormányzaton és egyházakon belül bujtatott pedofilhálózatot, LMBTQ-üldöztetést, ázsiai sötét diktatúrák barátságát – és még hosszan sorolhatnám.

Azt is hozzá kell tennem, hogy a Fidesznek és Orbán Viktornak soha nem látott történelmi lehetősége volt arra, hogy hazánkat az európai országok sorába felzárkóztassa. Kimondhatatlan nagyságrendű uniós forrás állt rendelkezésükre. Sem a Fideszben, sem Orbán Viktorban nem volt meg a szándék arra, hogy ezt megtegye. Nem tudtak, vagy soha nem is akartak élni ezzel a lehetőséggel, mert elborította az agyukat a tolvajlás gondolata. Ezért felelősséggel tartoznak a magyar néppel szemben! Azokkal az emberekkel szemben, akik hittek bennük, és rájuk bízták a sorsukat.

Mi lenne, ha?

A magyar kormány azonnali lemondásával milyen lehetőségei lennének egy új kormányzatnak arra, hogy minél hamarabb kilábaljunk ebből a helyzetből? Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat.

Az átláthatóság és bizalom helyreállítása

Bel- és külföldi gazdasági szereplők bizalmának helyreállítása. Ez magában foglalja a korrupció csökkentését, a közpénzek átlátható kezelését és egy hiteles gazdaságpolitikai terv kidolgozását.

Inflációs nyomás mérséklése

Célzott támogatások bevezetése: Az infláció által leginkább sújtott társadalmi rétegek (pl. alacsony jövedelműek, nyugdíjasok) számára célzott, de fenntartható támogatási programok kidolgozása.

Strukturális reformok:

Az adórendszert átláthatóbbá és igazságosabbá kellene tenni. Csökkenteni lehetne az alacsony jövedelműek adóterheit, miközben a nagyvállalatok és a magas jövedelműek igazságosabb hozzájárulását kellene elérni.

Pénzügyi és monetáris stabilitás:

Jegybanki függetlenség biztosítása: Az új kormány erősíthetné a jegybank függetlenségét, hogy az infláció elleni küzdelem hatékonyabb legyen.

Forint stabilizálása: Intézkedéseket kell tenni a forint árfolyamának stabilizálására, például a nemzetközi piacokon való bizalom helyreállításával.

Energiafüggetlenség és fenntarthatóság:

Zöld gazdaság támogatása. A fenntartható gazdaságpolitika hosszú távon csökkentheti az energiaárak okozta inflációs nyomást.

Európai Uniós források felszabadítása:

Az új kormány prioritása lehetne a helyreállítási alapok lehívásához szükséges reformok végrehajtása, például az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállítása és a korrupció elleni hatékony fellépés.

Társadalmi párbeszéd és konszenzusépítés:

Érdekegyeztetés: A gazdaságpolitikai döntések meghozatalához szoros együttműködésre van szükség a szakszervezetekkel, munkáltatókkal és civil szervezetekkel.

Nem szeretném senkinek a kedvét és a rendszerváltásba vetett hitét elvenni, de az ország előtt álló feladatok véghezvitele nem lesz fáklyásmenet – ez már most látszik. Az én korosztályom már megtapasztalta néhányszor az életünk során, hogy mindig a nép fizette meg a politikusok hibáit, akik persze mindig büntetlenül megúszták azt, hogy nyomorba taszították az országot. Ezen sem ártana változtatni. Ha másért nem, hát azért, hogy aki politikai szerepet vállal, annak legyen büntetőjogi felelőssége is. Ne lehessen felelőtlenül ígérgetni, aztán kistafírozva lelépni a porondról.

Itt az ideje, hogy elkezdjünk normálisan gondolkodni a dolgainkról!

2024.december25.

 Még csend van

 Talán nem illendő, hogy karácsonykor, a szeretet ünnepén ilyen dolgokról írok. Viszont az sem illendő, hogy sok ezren állnak sorban egy tál meleg ételért az utcákon. A hatalom hirdeti a hamis igéjét, miközben egyikük új repülőt, másikuk új jachtot vásárol magának milliárdokért. Most mély a csend – túl mély. Baj lesz ebből, urak!

Sajnálom, hogy novellistaként nem a szépirodalommal foglalkozom mostanában, hanem olyan dolgokkal, amelyek már évtizedek óta feszítik a lelkemet. Nem Vörösmarty Szózatában szereplő százezrekről lesz most szó, bár eszmei mondanivalójában talán mégis.

„Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.”

Ahhoz, hogy mindezt megvalósíthassuk, minden józanul gondolkodó magyar emberre szükség van, határon innen és határokon túl is. Ez a kis firka most a határokon túliakról és túliaknak is szól. Élnek rokonaim Délvidéken, Romániában, Felvidéken és Ausztriában is. Nem mentek ők sehová, hanem a történelem viszontagságai rendezték el az ő sorsukat, mint ahogy a határaink változását is. Trianon után én vagyok az első generáció a családunkban, aki a jelenlegi határainkon belül született. Itt élek, és itt öregedtem meg. Számtalan lehetőségem és alkalmam volt arra, hogy a hátam mögött hagyjam a szülőföldemet. Maradtam. Ahogy mostanában mondani szokás: kalandvágyból.

Szeretném leszögezni, hogy nagy empátiával viseltetek a kint rekedt rokonaimmal és barátaimmal szemben. Ez viszont nem nyomhatja el az igazságérzetemet a hazai viszonyokkal kapcsolatban. A tolvajlásra szakosodott, aljas szándékoktól sem mentes kormányzat éppen azon munkálkodik, hogy rabló hatalmát minél tovább meghosszabbítsa. 14 éve a propagandagépezete keményen dolgozik azon, hogy szembeállítsa a határainkon túli magyarságot az anyaországbeliekkel. Apró lépésenként és sunyi módon teszi mindezt az anyaország adófizetőinek pénzéből. Apró lépésekben vásárolja meg a külhoni magyarság lelkét, akikben már csak elvétve van szolidaritás az anyaországgal. Ők már Orbán hűbéresei, csatlósai. A külhoniak 90%-a Orbánra szavaz folyamatosan. Sajnos nem látják át azt a sötét és fondorlatos szándékot, mely Orbán hatalmi gépezetét vezérli. Nem számít semmi más, csak a korlátlan és eszement hatalom.

A legfrissebb adatok szerint Magyarországon a lakosság körülbelül 30%-a él a létminimum alatt. Ez azt jelenti, hogy minden harmadik magyar család küzd a megélhetésért. A helyzet különösen súlyos a kisebb városokban és falvakban, ahol az emberek 40%-a él a létminimum alatt. Ehhez adjuk hozzá, hogy jelenleg több mint 900 ezer magyar nyugdíjas él a megélhetési minimum alatt. Ez azt jelenti, hogy sok idős ember nap mint nap az életben maradásért küzd, mivel a nyugdíjuk nem elegendő a legalapvetőbb szükségletek fedezésére sem.

A költségvetés hiánya pedig soha nem látott magasságokban van. Ezt a hiányt nem a dolgozó emberek hozták össze, hanem a tolvaj kormány. A pénz is megvan a haveroknál, a rokonoknál és külföldi bankszámlákon. Csakhogy azt nem akarják most visszatenni a kasszába, inkább mindenféle eszközökkel a népet sarcolják, miközben pénzt osztogatnak számolatlanul és marokszám a külhoni hűbéreseknek.

Nem bánnám én ezt, ha a dolgaink rendben lennének itthon. Csakhogy nincsenek rendben. Nagyon nincsenek rendben!

A magyar kormány:

400 külhoni templomot újítottak fel. Rendszeres és jelentős támogatásban részesül 1700 külhoni óvoda, 1243 általános iskola, 259 középiskola, 20 felsőoktatási intézmény, valamint iskolabuszhálózatot is fenntartanak – mindezt a magyar adófizetők pénzéből.

Itthon elnéptelenednek a falvak, mert se iskola, se óvoda, se posta, se üzlet, se munka, szóval semmi nincs. Hogy van ez, urak? Karácsony szent ünnepén, amikor a szeretet nem a népnek szól, hanem az egótoknak. Most a népnek nem elcsendesedni kell, hanem ordítani, hogy ez nincs rendben!

Karácsony szent ünnepe van, de most erős késztetést érzek arra, hogy nyomdafestéket nem tűrő módon kezdjem el szidalmazni Orbán Viktort és a felmenőit, valamint azokat, akik őt a hatalomban tartják. Nem teszem.

De vigyázzatok, urak és dámák, mert forr a népben az indulat…

2024.december 28.

Aranybulla

Az alábbi írás nem ma és nem az ünnepek alatt született meg a fejemben, hanem már évekkel ezelőtt. Az, hogy ma is aktuális, szomorúsággal tölt el. Amikor ezeket a sorokat papírra vetettem, nem gondoltam, hogy 2024-ben még mindig az Orbáni illiberális hatalom ellen fogunk küzdeni.

Íróként, tollforgatóként az ember felelősséggel tartozik a leírt szavakért, mondatokért. Évek óta gyötörtek azok a gondolatok, amelyeket le kellett volna írnom, de nem tettem meg. Végül úgy alakult, hogy 2024. augusztus 24-én régi barátokkal, volt kollégákkal és ismerősökkel megalakítottuk az Aranybulla-Tisza Sziget-Székesfehérvár csoportot. Az Aranybulla nevet én választottam, nem a közelsége miatt, hanem a jelentősége okán. Az első írott „alkotmányunk” (1222) a világtörténelemben a „Magna Carta Libertatum” (1215) után másodikként jelent meg. A Fidesz "jóvoltából" mára fényévnyi távolságra kerültünk ettől a szellemiségtől.

Szomorúsággal tölt el, hogy a rendszerváltás utáni alkotmányunk megsemmisítésében a szülővárosom, Szent István városának, Székesfehérvárnak a polgármestere, Dr. Cser-Palkovics András is részt vett. Sokan már nem akarnak emlékezni erre. Én viszont nem felejtek, és soha nem fogok megbocsátani neki. Jogászként, parlamenti képviselőként neki látnia kellett volna, mi az ő "tákolmányuk" valódi célja. Látnia kellett volna, hová vezet ez az út.

Ami rossz történt velünk Orbán hatalomra kerülése óta, az mind az alkotmányunk "ledarálására" vezethető vissza. Ennek hiányától szenved hazánk immár tizennégy éve. Sokan nem is látják át, hogy minden törvény és minden jogi aktus alapját a közmegegyezéssel létrehozott alkotmány szabályozta. Azok, akik ennek felszámolásában tevőlegesen részt vállaltak, bűncselekményt követtek el a magyar néppel szemben. Nem erre kaptak felhatalmazást! Felelniük kell mindazért a szenvedésért, amit a népnek okoztak.

A rendszerváltáskor módosított alkotmány nem volt tökéletes, de alkalmas volt arra, hogy mederben tartsa a politikai pártokat. Ebből az alkotmányból a Fidesz egy "tákolmányt" fabrikált, amit én csak úgy szoktam emlegetni, hogy „a Fidesz szervezeti és működési szabályzata”.

Jó lenne, ha végre szót értenénk egymással. Jó lenne, ha megtalálnánk azt a szót, amit mindenki egyformán ért, és azt a hangot, amit mindenki egyformán hall. Nagy szükségünk lenne rá. Szerintem ezt nem is nekem kellene keresnem, hanem azoknak, akik a politikát csinálják. Nem látom és nem hallom, hogy bárki is keresné.

El kellene gondolkodnunk azon, meddig lehet úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. „Tolvaj” – suttogják halkan még Fidesz-berkeken belül is. És látjuk a tolvajt, aki már nem is fut a zsákmánnyal, csak bandukol. Mosolyog ránk, aztán mindennap visszajön, mintha mi sem történt volna. Mindig elvisz valamit, ami a tiéd, az enyém, a miénk volt egykoron. Vagy csak azt hittük, hogy a miénk. Nem kiált hangosan senki, hogy TOLVAJ!

Jóérzésű Fideszes barátaimnak üzenem: Szükségünk van egymásra, hogy megtaláljuk végre a közös hangot, hogy ne az összekacsintó mosolyok országában éljük a mindennapjainkat. Tudnia kell mindenkinek, hogy "vétkesek közt cinkos, aki néma". A hallgatás megmérgezi a lelkeket, és visszafordíthatatlan károkat okoz minden tekintetben.

Nem lehet úgy élni, hogy az érzéseidet nem mondod el őszintén. Nem ordítva, nem köpködve, nem autókat felgyújtva és székházakat elfoglalva, nem lövetve, és nem céltáblaként állva. Csak úgy, emberként az embernek, akivel egy hazában élsz több mint ezer éve.

Miért van ez így? Te tudod? Mert én tudom. Azért, mert félsz, hogy a másik másként gondolja, félsz, hogy a másik megüt vagy rád üvölt. Már mindentől félsz, mint egy menhelyi, reszkető kutya, és bízol benne, hogy egyszer csak jön egy jó gazdi, aki majd megsimogat és magához ölel.

Hiába vársz ilyenre, mert mi az evolúció csúcsán állunk – elvileg. Arról viszont sokszor megfeledkezünk, hogy ezzel felelősség is jár. Szóval: ne várd a gazdit, mert csalódni fogsz. Neked kell a lelked ketrecét kinyitnod, és neked kell az életedről gondoskodnod, mert helyetted senki nem fogja megtenni. Neked kell gazdit választanod, és nem a gazdinak téged. Nem te vagy a gazdiért, hanem a gazdi van teérted.

Érted? Látom, még nem érted.

2024.december 31.

Intelmek mindenkinek

„Én akarom Magyar Pétert” című bejegyzéshez

Kedves Pálfi György!

Elolvastam a bejegyzésedet, és láttam, hogy Magyar Péter is megköszönte. Én is köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat a közösséggel. Értem, hogy Magyar Péter személyisége és munkája számodra, és még sokak számára, reményt ad. Elismerésre méltónak tartom, hogy nyíltan kiállsz az értékeid mellett.

Szeretnék megosztani veled, és másokkal is, néhány rövid történelmi gondolatot. Persze ez csak akkor lesz lehetséges, ha az adminisztrátorok engedélyezik a megjelenését. Én bízom a demokrácia erejében, úgyhogy belevágok.

Az itt lévők közül talán az én 70+-os korosztályom van kisebbségben. Ők biztosan érteni fogják, miről beszélek. Abban pedig csak bízom, hogy a fiatalabb generáció is megérti majd a mondandómat.

Az elmúlt évszázadban sokszor láttunk hasonló rajongást politikai vezetők iránt, legyen az bármelyik oldalon. Például a Rákosi- és a Kádár-korszakban, mindkettőben éltem. Az emberek közül sokan nem kényszerből, hanem őszinte meggyőződésből tekintettek Rákosira és Kádárra úgy, mint „az ország megmentőjére.” Azonban az ilyen feltétel nélküli bizalom gyakran olyan irányokba vezetett, amelyek később csalódást és társadalmi problémákat okoztak.

Azért osztom meg ezt a példát, mert bármennyire is tisztelhetünk egy politikust, fontos, hogy soha ne feledkezzünk meg az egészséges kritikai gondolkodásról. A túlzott idealizálás könnyen oda vezethet, hogy nem vesszük észre az esetleges hibákat vagy a környezetéből fakadó visszaéléseket.

Szerintem az, hogy valakit tisztelünk és elismerünk, nem zárja ki, hogy időnként kritikusan is szemléljük. A politikusokat is emberek alkotják – esendők, tévedhetnek ők is, mint bárki más.

Kívánom, hogy a reményeink beteljesüljenek, de arra biztatnék mindenkit, hogy ne csak a személyek, hanem az általuk képviselt konkrét tettek és hosszú távú hatások alapján ítéljük meg őket. Jelen esetben a kezdeti lépések néha megbicsaklottak, amelyek mostanra egyre stabilabbnak tűnnek. Hosszú távról azonban még nem beszélhetünk. Az út viszont, ami még előttünk áll, elég hosszú. Amikor sikerül a végére érnünk, akkor azt hiszem, nagyon sok mindenről kell majd beszélgetnünk.

Az én nézőpontom csak annyiban különbözik a fiatalabb generációkétól, hogy van mögötte valós történelmi tapasztalat. Ez ugyan nem tartja fogva a lelkesedésemet és a közös küzdelmünket, de bizonyos dolgokhoz óvatosabban közelítek. Hiszem, hogy győzni fogunk, ha képesek vagyunk végigmenni a megkezdett úton! Magyar Péterrel együtt vagy nélküle, de az elkezdett dolgainkat be kell fejezni. Úgy gondolom, hogy ezzel Magyar Péter is egyetértene.

2025.január 2.

Alkotmányt vagy Tákolmányt ?

Sokan vagyunk itt a Talpra Magyarok-Tisza Közösségi oldalán; ezért talán érdemes közös gondolkodásra hívnom mindenkit, hiszen maga a téma is közös gondolkodást igényel, mert a mi és a következő generációk jövőjéről szól.

Tavaly február óta kísérem figyelemmel Magyar Péter tevékenységét a YouTube csatornán és a közösségi oldalakon egyaránt. Időközben megalakítottuk a barátaimmal, volt kollégákkal és ismerősökkel az "Aranybulla Tisza Szigetünket."

Az eltelt hónapokban sokat beszélgettem különböző érdeklődésű, képzettségű emberekkel a mi „rendszerváltásunkról”.

Sokunkat foglalkoztat az a kérdés, hogy hogyan lehetne elzavarni a kormányt és a vérünket szívó tolvaj barátaikat, rokonaikat a hatalomból? Ezen felül bennünket az a kérdés is foglalkoztat, amiről eddig Magyar Pétertől keveset hallottunk. Pedig ez az egyik legfontosabb dolog a prioritások sorában, és egy ország életében is. Az alábbi írásomban kénytelen vagyok kérdéseket is feltenni, mivel nem vagyok jogász, „csak” egy tollforgató, aki eddig a szépirodalom világában fente élesre a tollát.

Tekintsünk vissza egy kicsit a múltba.

Hogyan jutottunk el idáig?

A magyar társadalom az elmúlt évtizedekben több sorsfordító eseményt élt át, és ezek sorában kiemelkedő helyet foglal el az alkotmányos rend kérdése. Az 1989-es rendszerváltás idején egy társadalmi közmegegyezésen alapuló alkotmány született. (Vagyunk még páran, akik emlékeznek a kerekasztal tárgyalásokra.) Ez az alkotmány hosszú ideig volt a demokratikus Magyarország alapja. Nem volt tökéletes, de kordában tartotta a pártokat, és az államhatalmat egyaránt. A 2011-ben bevezetett Alaptörvény viszont alapjaiban forgatta fel ezt a konszenzust, és sokak szerint megszüntette a valódi jogállamiságot az országban. Mi történt? Az alkotmányos rend felszámolása, vagy átalakítása? Sokan úgy vélik, hogy az Alaptörvény nem egy demokratikus társadalmi folyamat eredménye, hanem a parlamenti kétharmados többség kihasználásával, a társadalmi vitát megkerülve került bevezetésre. Ez a lépés nemcsak a korábbi alkotmányos rendet törte meg, hanem megszüntette a Magyar Köztársaság nevét és jogi alapjait is, ami sokakban- többek között bennem is- felvetette a kérdést: egy demokratikus állam hogyan létezhet alkotmány nélkül? Az alkotmányos rend felszámolását többen hazaárulásnak tartják, mivel egy szűk politikai elit a saját hatalmi érdekeit helyezte a társadalmi érdekek fölé. Ez a nézet azonban nem csupán morális kérdésként merül fel, hanem jogi alapokra is helyezhető: vajon jogszerűen jártak-e el azok, akik megszüntették a közmegegyezésen alapuló alkotmányt? Hogyan lehetne helyreállítani az alkotmányos rendet? A helyreállítás kérdése sokakat foglalkoztat, és különböző megoldási javaslatok fogalmazódtak meg. Az egyik legmarkánsabb elképzelés szerint a jelenlegi politikai vezetést felelősségre kell vonni az alkotmányos rend megdöntése miatt. Ez magában foglalhatja a parlamenti képviselők és más vezetők letartóztatását, valamint a Magyar Köztársaság korábbi alkotmányának ideiglenes visszaállítását. Ez a lépés azonban nem végrehajtható demokratikus alapok nélkül. Egy ilyen radikális megoldás csak akkor lenne legitim, ha azt a társadalom többsége támogatja, és a jogállamiság keretein belül valósul meg. Az alkotmány ideiglenes visszaállítása után egy társadalmi közmegegyezésen alapuló új alkotmányt kellene kidolgozni, amely biztosítja a jogállamiságot és a demokratikus elveket. Mi a reális lehetőség? A legvalószínűbb és legmegvalósíthatóbb út a politikai választásokon keresztüli változtatás lehetne. Egy kétharmados többséget szerző ellenzéki erő képes lenne jogi keretek között helyreállítani a demokratikus rendet. Azonban ez is csak akkor lehet sikeres, ha az új kormány hiteles, átlátható, és a társadalom széles köreiben támogatott programmal rendelkezik. A jogállamiság paradoxona. Felmerül a kérdés: jogos-e szigorúan betartani a jogállamiság normáit azokkal szemben, akik maguk megsértették azokat? Ez a paradoxon valóban elgondolkodtató, de a jogállamiság lényege éppen az, hogy mindig mértéktartó és igazságos marad. Ha egy új rendszer ugyanazokat az eszközöket használná, mint a korábbi, akkor veszélyesen közel kerülhetne ahhoz, hogy maga is a hatalmi visszaélések csapdájába essen. Hogyan tovább? Az érzelmi töltetű vita az „alkotmány vagy tákolmány?” kérdésében egyértelműen rávilágít arra, hogy a társadalom széles rétegei kiábrándultak a jelenlegi rendszerből. A megoldás kulcsa egy hiteles, és a valódi változást hozó választási győzelem biztosíthatna. Ehhez meg kell tudni szólítanunk a jelenlegi hatalmat támogató embereket is, akiknek a többsége nem a hatalomból él, csak érzelmi alapon vagy a propaganda hatása alatt szimpatizál a Fidesszel. Azokkal, akik jelenleg a hatalom haszonélvezői nem érdemes tárgyalni. Viszont a feladatokat időben át kell gondolnunk közösen, hogy mit szeretnénk, ha sikerül leváltanunk a jelenlegi rezsimet. Azt mindenkinek látnia és tudnia kell, hogy az "Alkotmány" egy nemzet identitásának és jövőjének záloga. Ha hagyjuk, hogy ez politikai érdekek szerinti silány tákolmány maradjon, akkor nemcsak múltunkat, hanem jövőnket is eláruljuk. A döntés a mi kezünkben van: visszavesszük az irányítást, vagy tovább tűrjük, hogy egy rablóhorda írja meg helyettünk a történelmünket? Itt az Ideje eldöntenünk, hogy megalkotjuk az országunk új jövőjét – vagy elfogadjuk a tákolt múltat.

A szerző elutasít mindenfajta erőszakra vagy törvénytelenségre szóló buzdítást, a szöveg kizárólag választásokon elérhető változásokról és demokratikus folyamatokról szól.

2025. január 19.

Miért küzd a magyar nép?

Nem vagyok jogász, csak egy író. Ezért aztán sokan azt mondják, hogy minek foglalkozol te az alkotmánnyal, előbb le kell győzni a Fideszt! Nos, én ezt nem így látom. A kérdés az, hogy vajon miért küzd a magyar nép? Az, hogy a nép felismeri, hogy „EBBŐL ELÉG VOLT”, önmagában kevés. A népnek azt is tudnia kell, hogy mit szeretne elérni. Én a demokrácia és a jogállamiság helyreállításáért küzdök, mint sokan mások. Ez nagyon szépen hangzik, de mi az, ami mindezt garantálja?

Fontos lenne megérteni, hogy ezeket a nemes célokat pártprogramok, többpontos tervek vagy hangzatos kijelentések soha nem tudják garantálni. Akkor mi a garancia? A garancia az alkotmány! Egy valódi, közmegegyezésen alapuló alkotmány, amely minden törvény alapja, és amely biztosítja, hogy a jogállamiságot senki se sérthesse meg. Az alkotmány nem egy jogi furfangosság, hanem a társadalom jogos igényeit kifejező „házirend”, amelyet mindenki megérthet és a mindennapokban alkalmazhat.

Az alkotmány létrehozása azonban csak akkor lehetséges, ha társadalmi párbeszéd és konszenzus övezi. Ehhez pedig egy demokratikus politikai környezet, független intézmények, valamint aktív állampolgári részvétel szükséges. Ezért az alkotmány kérdését nem szabad elválasztani a politikai változásoktól: ezek egymást erősítő folyamatok.

Tekintsünk vissza a múltba:

Mi volt a Fidesz első ténykedése, amint hatalomra került? Megpróbálom úgy leírni, hogy mindenki megértse, amit mondani szeretnék. A tízmilliós magyar népet képzeljük el egy hatalmas tölgyfának, melynek gyökereit egyenként elvágták, amelyek az alkotmány nevű forrásból táplálkoztak. Majd ezt az öreg fát arrébb vonszolták száz méterrel, és egy alaptörvény nevű mérgező forrás fölé ültették. Azt tudja mindenki, hogy az öreg fákat nagyon nehéz átültetni. Nem is sikerült, mert a zöldülő lombja megsárgult, a levelei pedig immár tizenöt éve hullanak. A szél felkapta őket és távoli országokba sodorta. Ágai száradnak, és recsegve-ropogva törnek nap mint nap.

Nos, ezt a beteg fát vissza kell vinnünk az eredeti helyére, és meg kell gyógyítanunk, különben elpusztul.

Ahogyan ezt a példázatot könnyű megérteni, úgy az alkotmánynak is érthetőnek kell lennie. Mint azt már említettem, nem vagyok jogász, csak egy író. Tehát nekiálltam a Magyar Köztársaság Alkotmánya megírásának. Megmondom őszintén, hogy soha egy írás nem ment még ilyen nehezen, mert minden egyes szónak hatalmas jelentősége van.

Úgy gondolom, hogy egy valódi alkotmány nem csak a jogászoké, nem csak a politikusoké. Az alkotmány mindannyiunké kell, hogy legyen. Olyan szöveg, amely érthető mindenki számára, amely világosan megfogalmazza a közös értékeinket, és amely valódi védelmet nyújt a hatalom túlkapásaival szemben.

Ezért arra hívlak benneteket, hogy írjuk meg közösen a hazánk új alkotmányát! Gondolkodjunk, beszélgessünk, vitázzunk, hogy végül olyan dokumentum szülessen, amelyben mindannyian magunkra ismerhetünk. Egy alkotmány, amely nem megosztja, hanem összeköti a nemzetet.

Őszintén hiszem, hogy csak akkor érhetjük el a demokráciát és a jogállamot, ha mindannyian részt veszünk a helyreállításukban. A tölgyfánk újra kizöldülhet – de ehhez közösen kell visszavinnünk a gyökereihez, és életet adnunk neki.

Kezdjük el ma, együtt, hogy holnap egy erősebb, igazságosabb és szabadabb Magyarországon ébredjünk!

2025.január 23.

Új korszak?

Orbán Viktor miniszterelnök kedden a közösségi oldalán emlékeztetett arra, amit vasárnap a XXI. Század Intézet és a Mathias Corvinus Collegium közös konferenciáján is elmondott: „a magyar gazdaság új korszaka kezdődött el”.

Miniszterelnök úr, az Ön korszakának remélhetőleg hamarosan vége lesz! Volt ideje és felhatalmazása, hogy felemelje a magyar népet. Ön ehelyett víz alá nyomta ezt a jobb sorsa érdemes nemzetet. Önnek fontosabb volt a harácsolás és a rokonság kistafírozása, mint a magyarság sorsa. Az Ön bejelentése egy „új korszakról” nem jelenthet mást, mint annak elismerését, hogy a korábbi korszak hibái, túlkapásai és visszaélései elfogadhatatlanok voltak a magyar emberek számára.

Az igazi „új korszak” akkor kezdődhet, ha visszatérünk a jogállamiság, a demokratikus intézményrendszer és a társadalmi szolidaritás alapjaihoz. Amit nem szabad elfelejtenünk: egy új korszak nem írhatja felül a demokrácia szabályait, a hatalmi ágak elválasztását és a Magyar Köztársaság Alaptörvényének alapelveit. Azok a lépések, amelyek a köztársaság eszméjét kiüresítették, nem csupán egy „új korszak” kezdetét jelentették, hanem egy olyan időszakét, amely alatt a hatalom koncentrációja mindenek fölé helyeződött.

Az ellenzék dolga most az, hogy világossá tegye: Magyarország jövője nem egy „új korszak” retorikájában rejlik, hanem egy új demokratikus kezdetben, amely visszaadja az emberek kezébe az országot, helyreállítja az alkotmányos rendet, és véget vet a hatalom központosításának. A magyar emberek nem hatalmi manővereket, hanem valódi részvételt, igazságosságot és átláthatóságot érdemelnek. Ha valóban új korszak kezdődött, akkor az legyen a népé, ne a hatalmat kisajátítók újabb fejezete.

2025.január 31.

Válaszom David Cornsteinnek

Olvasom az egyik online „újságban”:

Cornstein: "Magyarország kockára teszi a jó viszonyt Trumppal, ha leváltja Orbánt."

Cornstein pofátlan üzenete nem más, mint egy nyílt beismerése annak, amit eddig is tudtunk: Orbán Viktor és bandája nem a magyar embereket szolgálja, hanem külföldi politikai és gazdasági érdekcsoportok zsoldosai. Most éppen Trump kegyeiért hajlonganak, tegnap Putyinnak adták el az országot, holnap pedig Kínának fognak térdelni. Ez nem szuverenitás, ez politikai prostitúció!

Hányszor hallottuk már a Fidesztől, hogy "Magyarország szuverén ország", hogy "ne szóljon bele senki kívülről a dolgainkba"? Most viszont egy volt amerikai nagykövet egyenesen megzsarolja a magyar választókat: ha Orbánt leváltják, Trump bosszút áll! És a Fidesz kussol, mert pontosan tudják: ők soha nem Magyarország függetlenségét védték, hanem a saját hatalmukat és lopott vagyonukat!

A Fidesz árulása: korrupció, mutyik és külföldi zsoldosság.

Orosz energiafüggőség – Paks II, orosz hitelek, titkos megállapodások Putyinnal. A "szuverén" Orbán még a magyaroknak sem meri elárulni, mit ígért Moszkvának.

Kínai befolyás:

Budapest szívébe kínai kémközpontot akarnak telepíteni (Fudan), közben a magyar emberek adójából építik a kínai hitelből finanszírozott vasutat.

Mini-Dubai:

A Fidesz legújabb árulása: a projekt nem más, mint a haza kiárusítása, miközben a magyar fiataloknak marad az albérletínség és a kivándorlás. Ez lenne a nemzeti érdek? Budapestnek nem Európa legmagasabb épületére, hanem a lakhatási válság megoldására és új parkokra van szüksége.

Nyugati pénzek lenyúlása:

Brüsszelt szidják, de közben az uniós pénzeket Mészáros Lőrinc és a fideszes oligarchák zsebébe tömik.

Trump szolgálatában:

Tegye fel magának minden Fidesz-szimpatizáns a kérdést: az amerikai belpolitikától függ Orbán hatalma? Ez lenne a magyar szuverenitás?

Orbán rendszere nem keresztény, nem konzervatív, és főleg nem a magyar érdekeket képviseli! Ez egy bűnszervezet, amely kizárólag a lopásról, a hatalom megtartásáról és a külföldi uraknak való behódolásról szól. A Fidesznek van pofája "Soros-bérencezni" mindenkit, aki nem fújja az ő propagandájukat, miközben ők maguk a világ legnagyobb külföldi érdekcsoportjainak bérencei!

A magyar emberek nyomorognak, az egészségügy összeomlik, a tanárok külföldre menekülnek, de Orbánéknak csak az a fontos, hogy megőrizhessék a lopott milliárdjaikat – akár Trump, akár Putyin, akár a kínai kommunisták segítségével.

MAGYARORSZÁG NEM ELADÓ!

Orbán és a Fidesz nem a hazát védi, hanem az ellopott milliárdjait. De hamarosan jön az elszámolás! A magyar emberek nem Trump, nem Putyin, és főleg nem Orbán Viktor engedélyével fognak dönteni a saját jövőjükről. Elég volt a maffiából, elég volt a hazugságokból, elég volt a külföldi csicskulásból!

Cornstein Úr! Ha tetszik önöknek, ha nem, a változás elkerülhetetlen, és a tolvajoknak felelniük kell!

Nehrer György: A hazájához mindig hű magyar állampolgár, író.

2025 február 3.

A paranoia politikája

 „Lánczi András: Külföldről támogatott puccskísérlet zajlik a magyar kormány ellen”

Ellenzéki íróként és a Tisza Párt szimpatizánsaként azt vallom, hogy csak akkor tudunk a kormány aljasságaival szemben védekezni, ha gyorsan reagálunk. A Mandínerhez hasonló propagandalapok rendszeresen mérgezik a közéletet, ezért fontos, hogy a hazugságaikat azonnal leleplezzük, és visszaverjük azokat a hamis narratívákat, amelyekkel a társadalom gondolkodását próbálják befolyásolni. Ahogy a mondás tartja: „Aki másnak vermet ás, maga esik bele.”

Lánczi András kijelentése tökéletes példája annak, hogyan próbálja a hatalom saját kudarcait külső összeesküvésekkel magyarázni. A „külföldről támogatott puccskísérlet” vádja nem több, mint paranoia által fűtött propagandaszöveg, amelynek célja, hogy elterelje a figyelmet a kormány valódi problémáiról: a korrupcióról, a gazdasági válságról és az egyre növekvő társadalmi elégedetlenségről.

Külföldi puccskísérlet? Nevetséges.

Lánczi azt sugallja, hogy a kormány ellen célzott támadások zajlanak, mintha egy titkos nemzetközi hálózat dolgozna Orbán Viktor eltávolításán. Milyen támadásokról beszél? Hogy Rogán Antal propagandaminisztériuma korrupciós botrányba keveredett? Hogy Szájer József egy botrányos lelepleződés után távozott a politikából? Hogy Balog Zoltán egyházügyi machinációi reflektorfénybe kerültek? Ezek nem „puccskísérletek”, hanem annak a rendszernek a rothadó gyümölcsei, amelyet a Fidesz évtizedek óta épít.

A szuverenitásvédelmi bohózat

Lánczi kiáll a „szuverenitás védelme” mellett – miközben az az intézmény, amelynek ezt a feladatot kellene ellátnia, éppen az ő fiának kezében van. Ha valóban az ország függetlensége lenne a tét, akkor vajon miért szivattyúzzák ki a közpénzeket külföldi luxusberuházásokra, miért adják el az országot kínai és orosz érdekeknek? A valódi szuverenitás nem azt jelenti, hogy egy családi vállalkozásként működő kormány azt tesz az országgal, amit akar.

Orbán, az antikommunista legenda?

Lánczi szerint Orbán Viktor „világéletében az antikommunizmus elvi és gyakorlati harcosa volt.” Ez a kijelentés különösen cinikus, ha figyelembe vesszük, hogy a Fidesz 2010 óta módszeresen építi vissza azt a pártállami rendszert, amelyet egykor megvetett. Központosított hatalom, párthű oligarchák, propagandamédiává silányított sajtó – mi ez, ha nem egy újfajta pártállam?

Lánczi véleménye nem más, mint a hatalom rettegésének dokumentuma. Egy kormány, amelynek nincs más mondanivalója, mint hogy „külföldiek akarják megbuktatni”, saját legitimitását ássa alá. A valóság az, hogy a rendszer már belülről rohad, és a Fidesz elitje pontosan tudja, hogy az idő ellene dolgozik. Ezért van szükség erre a félelemkeltő narratívára – hátha sikerül még egy kicsit tovább húzni a hatalom szekerét.

De a történelem kegyetlen dolog: a propaganda előbb-utóbb mindig szembetalálkozik a valósággal. És amikor ez megtörténik, Lánczi András és társai már nem összeesküvésekről fognak írni, hanem arról, hogyan is jutottak idáig.

2025.február3.

Levél a Tisza Szigeteknek

 

Íróként gyakran olvasom az Élet és Irodalom című újságot. Most viszont régi barátom hívta fel a figyelmemet erre a cikkre, melyet Jancsó Miklós és Grunwalsky Ferenc írt, „12 Nem! Levél Orbán Viktornak és Orbán V. szüleinek” címmel, amely a 2002-04-19/16. számban jelent meg. Előkerestem, és elolvastam.

Sajnos még ma is aktuális ez a nyílt levél, melyet Orbán Viktorhoz intéztek. Aggodalmaikat fejezték ki a politikai légkör és a vezetői stílus miatt. Felhívták a figyelmet a személyi kultusz veszélyeire, és arra kérték Orbán Viktort, hogy kerülje a hisztérikus megnyilvánulásokat, valamint ne hárítsa másokra a hibákat. A levél végén a szerzők arra biztatták a magyar állampolgárokat, hogy ne engedjenek semmilyen propagandának vagy megfélemlítésnek, és emlékeztették őket arra, hogy ahol választások zajlanak, ott valaki nyer, valaki veszít – ez a demokrácia része. Arra kérték az embereket, hogy ne hagyják magukat megtéveszteni, és vegyenek részt a szavazáson.

Sajnos az emberek nagyon kis hányada olvassa az Élet és Irodalom című lapot, ahol ez a cikk megjelent. Érdekes módon a magyar emberek mindig csak sok év elteltével döbbennek rá, hogy amit a szeretett államuk és kormányfőjük – nevezzük akár Józsefnek, Gyulának, Viktornak vagy Ferencnek – juttat nekik, az mindig éppen annyi, hogy ne haljanak éhen, de a tisztességes megélhetésre már ne legyen elég. Tegyük fel a kérdést saját magunknak: miért van ez így? Nos, kedves honfitársaim, azért, mert 1990-ben egy rendszer megszűnt, és létrejött egy másik, amely egy percig sem volt valódi demokrácia. Nem történt más, mint a hatalom újraelosztása – egyik elit leváltotta a másikat. Egyik kormányzat sem törekedett arra, hogy valódi demokratikus alapokat teremtsen. A hatalom gyakorlása és az azzal való visszaélés azonban annál inkább megmaradt.

Az emberek elfelejtették – vagy inkább elfeledtették velük –, hogy a hatalom a NÉPÉ! És ha egy népnek nincs történelmi tapasztalata a demokrácia működéséről, ha nem volt mit továbbadnia generációról generációra, akkor nem is csoda, hogy nem érzi ösztönösen, ha valami nincs rendben. Márpedig itt, hosszú évtizedek óta, nincs rendben semmi. A valódi demokrácia felépítése nem lehetetlen, de keserves munka – különösen akkor, ha a hatalmat birtoklók mindent megtesznek azért, hogy ez soha ne is történhessen meg. A Tisza Szigeteknek, mint népi kezdeményezéseknek, kell ezt a keserves munkát elvégezni, és egy sikeres választást követően a valódi demokrácia alapjainak lerakását figyelemmel kísérni, valamint a hatalom demokratikus működését ellenőrizni. Vissza kell adni a NÉPNEK a hatalmat, és meg kell tanítani a magyar népet a demokrácia helyes értelmezésére, hogy legyen mit továbbadnunk a következő generációknak.

Úgy tűnik, hogy a vonatunk most sínen van, és kellő lendületben ahhoz, hogy megfordítsuk hazánk szekerének rúdját a keleti diktatúrák irányából a nyugati demokrácia irányába. Felelősségünk nagy, az út tele van kátyúkkal (a valóságban is), de összekapaszkodva, együtt sikerülni fog! Higgyetek benne!

2025 február 6.

Kik is az igazi hazaárulók?

Válasz Menczer Tamás uszító kijelentéseire

Olvasom Menczer Tamás legújabb förmedvényét melyet nem hagyhatok szó nélkül!

„Menczer Tamás: A júdáspénznek kampó, a hazaárulóknak meg coki”

Menczer legutóbbi Facebook-bejegyzése, amelyben a „guruló dollárok” megszűnéséről és a „hazaárulók” vesztéről beszél, ismét jól mutatja a Fidesz kommunikációs stratégiáját: a saját bűneiket másokra kenik, miközben ők maguk azok, akik eladják Magyarországot idegen hatalmaknak.

1. Ki is kapja valójában a júdáspénzt?

A Fidesz évek óta mantrázza, hogy az ellenzék és a független sajtó külföldi pénzekből működik, miközben az Orbán-kormány évtizedek óta milliárdos nagyságrendben kap EU-s támogatásokat. Ezeket a pénzeket azonban nem az ország fejlesztésére fordítják, hanem haverok és oligarchák zsebében kötnek ki. Ki is árulja el a hazát, ha nem azok, akik a magyar emberek pénzét ellopva külföldi luxuséletet finanszíroznak maguknak?

2. Külföldi finanszírozás? Nézzük meg, ki kit támogat!

Miközben a Fidesz az ellenzéket és a független médiát támadja, maga Orbán Viktor Putyin és Kína legmegbízhatóbb európai szövetségese lett. Orosz hitelből építkeznek, kínai beruházásokkal adósítják el az országot, és azeri diktátoroktól fogadnak el pénzügyi támogatást. Ha a külföldi befolyás valóban veszély, akkor miért nem a kormány saját korrupciós hálózatát vizsgálják?

3. Trump tényleg leállította a „guruló dollárokat”?

A Fidesz azt sugallja, hogy Donald Trump elnöksége alatt megszűnik a magyar ellenzék és a kormánykritikus sajtó külföldi támogatása. Csakhogy Trump semmilyen lépést nem tett ilyesmire, és egyébként sem adott pénzt ezeknek a szervezeteknek. Ez az egész nem más, mint a Fidesz saját propagandája, amellyel megpróbálnak egy újabb „külföldi ellenséget” kreálni, miközben a valódi problémák – infláció, egészségügyi válság, oktatás leépítése – tovább mélyülnek.

4. Mit jelent a „coki” a hazaárulóknak?

A Fidesz azt üzeni, hogy „coki” a hazaárulóknak. De kik is a valódi hazaárulók? Azok, akik elüldözik az országból a fiatalokat és a szakembereket? Azok, akik miatt százezrek menekülnek külföldre, mert itthon nem lehet tisztességes megélhetéshez jutni? Azok, akik a magyar emberek jövőjét eladják a saját hatalmuk megtartása érdekében?

A valódi hazaárulók azok, akik szándékosan szembeállítják a magyar embereket egymással, miközben saját maguk nyakig ülnek a korrupcióban. Akik a propaganda által elvakított híveikkel elhitetik, hogy minden problémáért más a felelős, miközben ők maguk építik le a demokráciát és a jogállamot.

Magyarországot nem az ellenzéktől vagy a független médiától kell megvédeni, hanem azoktól a politikusoktól, akik évtizedek óta kifosztják az országot, és most is azon dolgoznak, hogy az emberek ne a valóságot lássák, hanem csak az ő hazugságaikat higgyék el.

Vissza fogunk verni minden aljas hazugságot! Az embereknek már elég volt belőletek!

2025 február 8.

Válasz Orbán Viktor lázálmaira és cinizmusára

Úgy tűnik minden napra juttat valamilyen eszement gondolatot a népnek Orbán Viktor. Kora reggel olvastam és mindjárt válaszolok is rá, nehogy feledésbe merüljön:

„Donald Trump döntése így szúrhatja szíven a baloldali médiát”

A cikk azt állítja, hogy Donald Trump döntése, amellyel leállította az USAID által finanszírozott programokat, „szíven szúrhatja a baloldali médiát”, és ezzel párhuzamosan Orbán Viktor kormányának szuverenitásvédelmi politikáját erősíti. A valóság azonban ennél árnyaltabb.

Először is, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) nem kizárólag politikai célokra osztott támogatásokat. A szervezet az éhezés, a járványok, a szegénység és más humanitárius krízisek kezelésére is komoly összegeket fordított, amint ezt maga a cikk is elismeri. Ha tehát az USAID támogatásai megszűnnek, az nem csupán bizonyos médiumokat vagy civil szervezeteket érint hátrányosan, hanem a leginkább rászorulókat is.

Másodsorban, az amerikai támogatási rendszer átláthatóságát Trump döntése nem most hozta el. A támogatások nyilvános adatbázisa, amelyről a cikk is ír, eddig is létezett, és az USAID finanszírozásának jelentős része mindig is nyomon követhető volt. Az, hogy egyes szervezetek milyen célokra kaptak támogatást, nyílt adatbázisokból eddig is kiderült, így a „leleplezés” kifejezés ebben a kontextusban inkább politikai propagandának, semmint objektív tényközlésnek tűnik.

A magyarországi támogatások kérdésére térve: a cikk azt sugallja, hogy az USAID és más amerikai kormányzati szervek kizárólag a magyar „baloldali médiát” támogatták. Ez azonban csúsztatás. A támogatások között számos olyan kezdeményezés is szerepelt, amely a jogállamiság, az átláthatóság, az emberi jogok védelmét szolgálta – ezek pedig nem kizárólag baloldali ügyek, hanem minden demokratikus társadalomban alapvető értékek.

Az sem elhanyagolható tény, hogy az USAID támogatásai nemcsak politikai jellegűek voltak, hanem például független újságírást, civil társadalmat és demokratikus intézményeket támogattak. Az ezek ellen való fellépés nem a „nemzeti szuverenitás” védelmét jelenti, hanem az autokratikus hatalomépítést.

Végül érdemes megjegyezni, hogy a cikkben említett „liberális mélyállam” elleni harc egy politikai mítosz, amelyet Trump és szövetségesei gyakran használnak saját hatalmi narratívájuk igazolására. Valójában a nemzetközi támogatások nem titkos összeesküvések eszközei, hanem évtizedek óta létező mechanizmusok a globális stabilitás és demokratikus fejlődés előmozdítására.

Összességében Trump döntése nem csupán a „baloldali médiát” érinti, hanem a civil társadalom egészét és számos olyan programot, amelyek a demokratikus értékek erősítését szolgálták. Az amerikai támogatások leállítása nem a szuverenitás védelmét jelenti, hanem a független intézmények és szervezetek elleni politikai támadást.

Legkevésbé sem tisztelt Orbán Viktor „Miniszterelnök” és nem úr!

Ön világhatalmi tényezőnek képzeli magát, és állapota lassan a tébolyultság tüneteit produkálja. Hallgatva és olvasva a gondolatait, Kádár János utolsó éveit idézi számomra. Már elég idős vagyok ahhoz, hogy meglássam azt, amit a fiatalabb generációk még nem vesznek észre. Ön elveszítette a realitásérzékét, és nyomorba döntötte a magyar népet. Ne legyen kétsége afelől, hogy ezért felelni fog. Nincs a földnek olyan eldugott sarka, ahol ne találnák meg. Ezzel tisztában van ön is.

Remélem, azt is tudja, hogy az orosz birodalomnak csak addig van szüksége önre, amíg valamilyen haszna származik belőle. Idézze fel a történelmet: hogyan végezte Rákosi Mátyás? Rémlik valami, Orbán Viktor? Segítek. Rákosi Mátyás otthona a budai Várban, az egykori Karmelita kolostor épületében volt, amelyet a kommunista vezetők reprezentatív rezidenciaként használtak. Ez az épület ma a Miniszterelnökség székhelye. Innen indult Rákosi végzete, és nagy valószínűséggel az öné is innen fog elindulni.

Nyizsnyij Novgorod szerintem önnek is megfelelő hely lesz. Úgy tudom, hogy üresen áll még az a szerény lakás.

Azzal is tisztában kell lennie, hogy a magyar emberek nem felejtenek. Nem felejtik el, hogy ön és rendszere az elmúlt 14 évben módszeresen lebontotta a jogállamot, kisajátította a közvagyont, és a saját hatalmának bebetonozására használta az állami intézményeket. Nem felejtik el, hogy miközben ön „nemzeti szuverenitásról” beszél, addig Magyarország az uniós támogatásokból él, és az oligarchák meggazdagodásán kívül semmilyen valódi gazdasági fejlődés nem történt.

Cinikus az a beszéd, amelyben ön az „átlagemberek” problémáit említi, miközben saját köreinek korlátlan meggazdagodását biztosítja. Cinikus a rezsivédelemről beszélni, miközben az infláció Európa-rekorder, és a magyar családok egyre nehezebben élnek meg. Cinikus a békéről beszélni, miközben ön éveken keresztül Putyin kiszolgálójaként működött, és most is az orosz érdekeket képviseli az európai egység aláásásával.

A magyar emberek látják az üres propagandát, és tudják, hogy mindez nem értük, hanem önért és a NER fenntartásáért történik. A történelemben mindig eljön az igazság pillanata. Ön hiába próbálja elhitetni, hogy a hatalma örök: a magyar társadalom előbb-utóbb érvényt szerez az elszámoltatásnak.

Bízzon bennünk.

2025 február 9.

Madridba összefújta a szél Európa szemetét

 

Madridban újra összegyűltek Európa szélsőjobboldali vezérei, hogy egymás vállát veregetve hirdessék a populizmus üres jelszavait. Orbán Viktor beszéde pedig pontosan illeszkedett ebbe a forgatókönyvbe: egy Brüsszel-ellenes, hazugságokkal és demagógiával átitatott kiáltvány, amelynek célja a félelemkeltés és az európai egység aláásása.

"Brüsszel miatt az európai gazdaság lassan elsüllyed", mondta Orbán, miközben Magyarország épp saját kormányának korrupciója és elhibázott gazdaságpolitikája miatt szenved. "Brüsszel miatt a pénzünket Ukrajnába küldik egy reménytelen háborúba" – hangzott el a következő csúsztatás, holott az európai támogatások egyértelmű célja egy független ország védelme egy agresszorral szemben. "Brüsszel kinyitotta a kapukat a migránsok előtt" – harsogta, miközben saját kormánya évekig árulta a letelepedési kötvényeket, és jelenleg is több tízezer vendégmunkást hoz be az országba.

Orbán Magyarországgal példálózott: "Nincsenek nálunk migránsok, az anya nő, az apa férfi, a családokat támogatjuk" – hangoztatta, miközben a valóság ennek az ellenkezőjét mutatja. Az Orbán-rezsim alatt százezrével hoznak be vendégmunkásokat, a társadalmi egyenlőség helyett állandó megosztottságot szítanak, és a családok támogatására hivatkozva csak a saját klientúrájukat hizlalják. Eközben Magyarország Európa legszegényebb országává süllyedt, mert a hatalom mindent ellopott.

Az igazi kérdés azonban az, hogy kik is ezek a magukat "patriótáknak" nevező politikusok? A madridi találkozó valójában nem más, mint a populista, szélsőséges politikai erők seregszemléje, ahol az európai egység bomlasztói próbálnak hatalomra törni. Ezek az emberek nem építeni akarják Európát, hanem rombolni, miközben saját hatalmukat és oligarcháik érdekeit védelmezik.

Orbán mondata – "el kell foglalnunk Brüsszelt" – egyértelműen mutatja, hogy nem a demokratikus együttműködés, hanem az erőszakos hatalomátvétel felé kacsingat. Ez nem patriotizmus, hanem Európa elleni támadás, amelyben a valódi hazaárulók épp azok, akik hangosan hazafinak nevezik magukat.

Madridban tehát nem a kontinens jövőjét építették, hanem a múlt árnyaival flörtöltek. Az európai történelem azonban már számtalanszor bizonyította: a szélsőségek mindig bukásra vannak ítélve, még ha időnként a szél össze is hordja Európa politikai szemétjét egy helyre.

Orbán legújabb kijelentése, miszerint: „Tegnap mi voltunk az eretnekek. Ma mi vagyunk a mainstream. Tegnap azt mondták, mi vagyunk a múlt. Ma már mindenki látja, hogy mi vagyunk a jövő. Éljenek a Patrióták!”, tökéletesen bemutatja az orbáni valóságferdítést. A valóságban az orbáni Magyarország egy szegényedő, leszakadó ország, amelyből százezrek menekülnek el nyugatra, míg az általa vezetett rezsim az utolsó erőforrásokat is oligarchái és saját köre gazdagítására fordítja. Az orbáni "patriotizmus" nem a nemzet felemeléséről szól, hanem egy szűk elit hatalmának konzerválásáról. A magyar emberek nem a jövőt látják benne, hanem a múlt legsötétebb árnyait, amelyeket végre maga mögött kellene hagynia az országnak.

2025. február 12.

Bíborban is megterem a tetű

Olvasom a legújabb förmedvényét ennek a figurának:

„Születésnapi ajándékot küldött Magyar Péternek Menczer Tamás.”

Azon gondolkodtam a napokban, hogy jó lenne már visszatérni a szépirodalomhoz, de nem tudok, mert mindig jönnek az Orbánok, a Szijjártók, és az undorítóbbnál is undorítóbb Menczerek. A sor itt sajnos nem ér véget, még hosszan lehetne folytatni, hogy kik. A hatalom szélütöttjei előszeretettel harsogják, hogy kiket nem lett volna szabad a politika közelébe engedni. Menczer Tamás is ebbe a kórusba állt be, amikor Magyar Pétert próbálta lejáratni. De ha valóban tisztességről és politikai felelősségről akarunk beszélni, akkor előbb nézzük meg, kik azok, akiket soha nem lett volna szabad hatalomhoz juttatni.

Érdemes egy kis történelmi visszatekintést végezni. Azt gondolják a Fidesz berkeken belül, hogy „ugyan már, ki emlékszik ezekre?” Nos, én még emlékszem, mert nem vagyok szenilis, és amnéziám sincs. Az 1990-es évek elején Orbán Viktor és bandája ÁFA- és adócsalásokkal rakták le politikai és gazdasági birodalmuk alapjait. A hírhedt Kaja Ibrahim- és Josip Tot-féle ügyek során strómanok segítségével kerülték meg az adófizetést, míg az olajszőkítési botrányban szintén felbukkantak a Fidesz holdudvarának érdekei. Ezek az ügyek milliárdos károkat okoztak az államnak, miközben a felelősök sértetlenül maradtak, és azóta is közpénzből gazdagodnak.

Én kifejezetten örülnék annak, ha Orbán Viktor csupán egyetlen családtagját segítette volna pozíciókhoz. Nem így történt, hanem az egész rokonságát és baráti körét kitömte közpénzzel. Orbán Győző, Tiborcz István és Mészáros Lőrinc példája mind azt mutatja, hogyan épült ki a Fidesz-maffia: a semmiből lettek milliárdosok állami pénzből, közbeszerzésekből és jogi trükközésekből.

És akkor nézzük meg Menczer Tamást, ezt a gerinctelen, szolgalelkű propagandistát. Pontosan hány állásból kapott fizetést egyszerre? Hány millió forintnyi közpénzt vágott és vág zsebre azért, hogy hazudozzon és védje a tolvajokat? Milyen érdemei vannak, amikkel bármilyen pozíciót kiérdemelhetne? Egyetlen munkahelyen sem bizonyított semmit, csupán a Fidesz csicskásaként élősködik az adófizetők pénzén. Milyen erkölcsi alapon meri mások tisztességét megkérdőjelezni, aki a Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója: Havi bruttó 2 millió forint. Magyar–német társadalmi kapcsolatok fejlesztéséért felelős miniszteri biztos: Havi bruttó 2 millió forint. Országgyűlési képviselő: 2024 márciusában 1 767 342 forint tiszteletdíjat vett fel. Menczer Tamás jelenleg több mint 4 millió forintot keres.

A történelem azt bizonyítja, hogy mindig azok a leghangosabb vádaskodók, akiknek a legtöbb takargatnivalójuk van. Ha valóban meg kellene mondani, kiket nem lett volna szabad a politika közelébe engedni, akkor először a Fidesz vezetői között kellene rendet tenni. Menczer Tamás és a hozzá hasonló semmirekellő senkik, akik egy bűnszervezet talpnyalóiként abból élnek, hogy az országot fosztogatják és a valóságot elhazudják.

2025.február13.

Nyílt menetelés a fasizmus felé

„Orbán megtette tétjeit, és kimondta, hogy az AfD-ben látja a jövőt.”

„Orbán a sajtótájékoztató előtti percekben posztolt X-bejegyzésében azt írta: Németország jövőjével találkozott ma a Karmelitában. Ezt pedig szóban is megerősítette. Azt mondta, változott a világ. Miközben a politikai elit Németországban nem hajlandó az emberek oldalára állni, addig az AfD pontosan ezt teszi. Így övék a jövő.”

Általam utált Orbán Viktor!

Jelzem önnek, mint a magyar politika egyik vezető szélütöttjének, hogy a jövő a gyermekeinké és unokáinké – nem holmi náci párté. Ön most nyíltan színt vallott: semmi sem drága, ha a hatalom megtartásáról van szó. Valószínű, hogy az ön tudatáig nem jutott el, hogy a politikusi pályának ez az alja – ennél lejjebb már nincs.

Ön most nyíltan kimondta: az AfD-ben látja a jövőt. Ez nem egy véletlen elszólás, hanem egy tudatos politikai irányváltás. Az AfD nem egy jobboldali konzervatív párt – hanem egy szélsőjobboldali, náci nosztalgiától bűzlő mozgalom, amelyet még a német politikai elit is kirekesztett. Ennek a pártnak egyik vezető politikusa, Björn Höcke az SA egykori jelszavát használta beszédében, mások pedig nyíltan bagatellizálják a holokausztot.

Orbán most ezzel a társasággal akar szövetséget. Ez nem konzervativizmus, hanem egyértelmű lépés a fasizmus felé.

Tekintsünk vissza egy kicsit a magyar történelembe: ugye emlékszünk még Horthyékra?

Horthy is azt hirdette, hogy Magyarország nem fasiszta, de közben kiszolgálta Hitlert. Eleinte óvatosan lavírozott, aztán egyre mélyebbre süllyedt a náci mocsárba. A vége? Zsidók százezreinek deportálása, nyilasterror, asszonyok és gyerekek lemészárlása a Duna-parton.

Most Orbán éppen ezt az utat járja be. Először csak szimpatizál a szélsőjobbal, aztán egyre inkább magáévá teszi az eszméiket.

És most jön a kérdés: ha Orbán a fasizmus felé viszi az országot, kik lesznek az ő áldozatai?

Az ellenzékiek, akik még nem hagyták el az országot?

Az újságírók, írók, költők, zenészek, művészek, akik még mernek kérdezni?

A melegek, akiket már most is démonizál?

A civilek, akik szót emelnek a hatalmi téboly ellen?

Vagy egyszerűen mindenki, aki nem áll be a sorba?

Könyveket is fognak égetni a Kossuth téren?

Orbán egyedül maradt, és magával rántja az országot.

Ez a lépés nemcsak erkölcsi fertő, hanem politikai öngyilkosság is. Orbán ezzel végleg elvágja Magyarországot a demokratikus Európától. Az AfD egy pária Németországban, Orbán pedig most közös jövőt vizionál velük. Az EU-ban ezzel végleg elveszti az utolsó csepp hitelét is.

Magyarországot egy Európa-ellenes, szélsőséges gettóba taszítja, ahol csak Putyin, a kínai kommunista párt és a neonácik maradnak szövetségesei.

Eljött az idő, hogy a még józanul gondolkodó fideszesek is feltegyék maguknak a kérdést:

Ti valóban ezt szeretnétek?

Ti valóban erre adtatok felhatalmazást?

Ez az út a teljes elszigetelődéshez és a diktatúra kiteljesedéséhez vezet. És aki azt hiszi, hogy ez csak egy egyszerű diplomáciai húzás, az nem látja a történelem ismétlődését.

Aki a nácikkal paktál, az maga is náci lesz.

Ezért nem lehet ezt szó nélkül hagyni. Ezt a politikai bűncselekményt nem szabad megengedni, mert ha most nem szólalunk meg, később már késő lesz.

2025.február 16

Vissza Európába

Részt venni egy politikai párt első kongresszusán mindenkinek élmény. Élmény és kihívás, valamint felelősség a szervezőknek. Élmény a szereplőknek, hogy találkozhatnak a szimpatizánsokkal, akik önként és lelkesedésből jöttek, és nem buszokkal szállították őket ide. Élmény nekem is, aki 72 évesen először vesz részt egy pártkongresszuson, és először írok ilyen eseményről.

Február 15-én a budapesti Hungexpón tartották a Tisza Párt "Vissza Európába" című kongresszusát, ahol a párt vezetői és meghívott vendégek fejtették ki elképzeléseiket Magyarország jövőjéről. Az esemény egyértelmű üzenetet közvetített: a Tisza Párt európai elkötelezettsége és reformtörekvései határozott irányt jelölnek ki.

Tisza közössége Európában – Tarr Zoltán nyitóelőadása

A kongresszus kezdetén Tarr Zoltán, a párt alelnöke és EP-képviselője vázolta a mozgalom alapelveit. Beszédében kiemelte, hogy a Tisza Párt közösségét nem hatalmi érdekek, hanem hazaszeretet és a cselekvés vágya tartja össze. "Nem nézhetjük tétlenül, hogy Magyarország folyamatosan távolodik Európától!" – jelentette ki. Szerinte a jelenlegi politikai elit inkább saját belső érdekeit védi, mintsem a nemzet jövőjét építené. Tarr hangsúlyozta: "Magyarország európai útra való visszaterelése nem pusztán politikai cél, hanem történelmi szükségszerűség."

Magyar vidék, magyar kincs – Hogyan lehet újra versenyképes az agrárium?

A magyar vidék felemelése kulcskérdésként jelent meg a programban. A szekcióbeszélgetés során a résztvevők egyértelművé tették: a helyi közösségek megerősítése és a fenntartható agrárstratégia kidolgozása elengedhetetlen. "Nem lehetünk kiszolgáltatva külföldi élelmiszerláncoknak!" – hangsúlyozta egy vidéki gazdálkodó. Szó esett a mezőgazdaság modernizációjáról és a vidéki élet új lehetőségeiről. A cél egy olyan jövőképes rendszer, amely nem csupán fenntartja, hanem gyarapítja a magyar vidék értékeit Európában.

A sport diplomáciája – Kulcsár Krisztián előadása

Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi elnöke a sport világpolitikában betöltött szerepéről beszélt. Rámutatott, hogy a sport nemcsak egyéni teljesítmény, hanem nemzetközi kapcsolatok és diplomáciai eszköz is. "Nem az számít, hány stadiont építünk, hanem az, hogy hány fiatalnak adunk esélyt a sikerre!" – fogalmazott. Kritizálta a politika túlsúlyát a magyar sportban, valamint a stadionépítések aránytalan kiemelését, és hangsúlyozta, hogy az állami forrásokat inkább a sportolók támogatására kellene fordítani.

Európa és Magyarország – EP-képviselők kerekasztala

A Tisza Párt európai parlamenti képviselői a magyar uniós szerepvállalás jövőjéről beszélgettek. Egyetértettek abban, hogy Magyarországnak aktívabb és transzparensebb uniós politikát kell folytatnia. "Nem Brüsszel az ellenségünk, hanem a korrupció és a felelőtlenség!" – mondta egyik EP-képviselő. A korrupció elleni küzdelem és az EU-s források hatékonyabb felhasználása kiemelt téma volt, hiszen ezek nélkülözhetetlenek egy versenyképes Magyarország felépítéséhez.

Biztonság és honvédelem – Ruszin-Szendi Romulusz helyzetértékelése

Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy Magyarország biztonságpolitikai kihívásait elemezte. Rávilágított arra, hogy az ország több irányból érkező fenyegetésekkel néz szembe, így a honvédség megerősítése nem halogatható tovább. "A védelem nem luxus, hanem kötelesség!" – jelentette ki. Kritikával illette a katonai vezetés átláthatóságának hiányát és a rangvásárlások gyakorlatát. Hangsúlyozta: a haza védelmét csak szakmailag felkészült és elhivatott magyar katonák biztosíthatják.

Magyar Péter évértékelő beszéde – Út a jövő felé

A kongresszust Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke zárta, aki az elmúlt évet egy túrához hasonlította: "A legnehezebb szakasz még hátravan, de a cél egyértelmű." Beszédében kiemelte, hogy a párt elkötelezett a magyarok életszínvonalának emelése mellett, és célja, hogy a választási győzelem után az uniós forrásokat azonnal elérhetővé tegye az ország számára. Egyik legmarkánsabb bejelentése az "Út a börtönbe" program volt, amelynek célja a korrupció teljes felszámolása és az elszámoltathatóság megteremtése. "Aki lopott, annak felelnie kell!" – jelentette ki határozottan.

Irány Európa!

A "Vissza Európába" kongresszus egyértelmű üzenetet közvetített: a Tisza Párt Magyarországot egy nyitott, európai, átlátható és versenyképes pályára kívánja állítani. Az esemény során világossá vált, hogy a párt nem csupán ellenzékként, hanem konkrét megoldásokkal rendelkező politikai erőként tekint magára. "Nincs idő a halogatásra, Magyarországnak vissza kell térnie Európa szívébe!" – zárta gondolatait Magyar Péter. Az előttük álló út kihívásokkal teli, de az elhangzottak alapján az irányvonal egyértelmű: Magyarország helye Európában van.

 

2025.február19.

Kiszivárgott

 

A Fidesz–KDNP balatonfüredi kihelyezett frakcióülésén elhangzottakra:

Kevés olyan politikus van a földkerekségen, akitől hányingerem lenne, pedig már nem vagyok fiatalember. Nos, Orbán közéjük tartozik. Szóval láttam már egy-két elvetemült politikust határainkon belül és kívül is. Azt szeretném üzenni Orbán Viktornak, hogy a magyar nép nem a baromságaira van kiéhezve, hanem a normalitásra. Nem arra, hogy nap mint nap újabb ellenségképeket fest az égre, a megbomlott elméjével.

Orbán Viktor beszéde nem a valódi konzervatív értékeket, hanem egy nyers, fasiszta ideológiát tükröz – egy populista rémálmot, amelyben a saját lázálmait meséli el az ostoba közönségének, kivetítve rájuk a saját vágyait.

A Trump-kormány és a „globalista ideológia” kérdése:

Orbán azt a hamis képet festi, mintha Donald Trump hatalomra jutása egy hirtelen, radikális váltást jelentene a nyugati politikai arculatban. Az amerikai politikai rendszer azonban bonyolult, hiszen a hatalmi ágak elválasztása, a demokratikus intézmények és a sokszínű nézetek biztosítják a stabilitást – egyetlen választás sem képes ilyen forradalmi átalakulást előidézni. Aki az Orbáni képzelgésekben hisz, az nagyon rossz útra fog tévedni.

A „Soros-hálózat” és az európai befolyás:

Orbán állítása, miszerint egy titkos, globális hálózat irányítaná a politikai folyamatokat, és miután Washington „elvesztette” ezt a harcot, Brüsszel lesz a következő célpont, teljesen megalapozatlan. Az Európai Unió döntéshozatala átlátható, demokratikus fórumokon zajlik, ahol a tagállamok közös érdekei és jogszerű eljárásai érvényesülnek – ez nem egy árnyékos összeesküvés.

Ukrajna EU-tagsága és gazdasági kérdések:

Orbán azt sugallja, hogy Ukrajna uniós tagsága súlyos pénzügyi hátrányt róna Magyarországra, pedig az EU-tagság feltételei sokkal összetettebbek. Az ilyen retorika leegyszerűsíti a tagállamok közti komplex pénzügyi és támogatási mechanizmusokat, csupán a populista félelmeket táplálva. Orbán félelmei abból fakadnak, hogy kevesebbet tudnak majd ellopni az uniós pénzekből.

A politikai korrupció és a populista vádaskodások:

A korrupció elleni küzdelem elengedhetetlen egy demokráciában, de az a kijelentés, hogy egy globális korrupciós hálózat titokban irányítja a politikai döntéseket, nem segít a valós problémák megoldásában, hanem csak a megosztottságot erősíti. Ez az összeesküvés-elmélet egy egyszerű, populista narratíva, ami a felelős politikai diskurzust aláássa. A korrupció elleni küzdelmet a Fidesz soraiban kellene kezdeni. Ez a Fidesz-narratíva: támadjunk azzal, amit mi követünk el nap mint nap.

Brüsszel és a nemzeti szuverenitás:

Orbán retorikája szerint Brüsszel arra törekszik, hogy megszállja vagy alávesse a nemzeti kormányokat, ám az EU intézményei a tagállamok közös döntéshozatalán és együttműködésén alapulnak. Az ilyen leegyszerűsített narratíva csak torzítja a valóságot, és a nemzeti szuverenitást valójában nem fenyegeti egy árnyékos, globális hálózat.

Orbán beszéde nem a valódi konzervatív értékeket hirdeti, hanem egy fasiszta ideológiát, melyben a hatalomvágy és az illúziók dominálnak. Egy valódi konzervatív politika a hagyományokon, a családon, a felelős kormányzáson és a demokratikus intézmények megerősítésén alapul, nem pedig a populista, megosztó retorikán. Ideje abbahagyni a valóság torzítását, és a komplex politikai, gazdasági és társadalmi problémák reális megoldására összpontosítani – a magyar nép sokkal nagyobb tiszteletet érdemel, minthogy Orbán a lázálmaival győzze le a valóságot! Orbán Viktor, bízzon a magyar népben – ezt nem fogjuk hagyni sem önnek, sem másoknak. VÉGE VAN!

2025. február20.

Orbánék új kormánybiztosa

Avagy: a lopakodó fasizmus

 A Fidesz-frakció felkérte a kormányt arra, hogy kormánybiztost nevezzen ki annak feltárására, mennyi pénzzel és kiket támogattak az Egyesült Államokból a magyar kormány megbuktatására – mondta Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője szerdán este a Facebookon.

Ez már az a politikai és emberi "mélység", amit a firkásznak is illik komolyan venni. Mivel engem anyagilag kizárólag a nyugdíjfolyósító támogat – az is csak nagyon szerény mértékben – így aztán nem sokat gondolkodtam ezen a dolgon. Viszont miközben gondolkodtam, eszembe jutott egy idézet a Tanú c. filmből.

"Mert tudja, az, hogy békaemberek vannak, az közismert tény. De, hogy búvárok ürgebőrbe varrva, tankkal közlekedjenek a Rózsadombon, az még engem is meglepett."

Legalább ekkora meglepetés érhette a kormányt is, hogy a Fidesz frakciója kormánybiztos kinevezését kérte. De ne viccelődjünk, hanem vegyük komolyan a dolgokat. Ez a lépés egyértelműen a megfélemlítés és a politikai ellenfelek ellehetetlenítésének eszköze.

Az, hogy a Fidesz-kormány egy külön kormánybiztost állítana rá arra, hogy "kikutassa" a szerintük politikailag motivált külföldi pénzmozgásokat, nem más, mint egy újabb próbálkozás a civil társadalom és a független média ellenőrzésére és ellehetetlenítésére. Ez a narratíva egyébként is jól illeszkedik a Fidesz évek óta sulykolt propagandájába: minden belső kritikát külföldi beavatkozásként állítanak be, és minden demokratikus ellenállást "hazaárulásként" próbálnak megbélyegezni. A civil szervezetek és a független sajtó "ellenségként" való kezelése régi autoriter recept, amit számos tekintélyelvű rezsim alkalmazott és alkalmaz ma is. Az egész koncepció abszurd: egy magyar kormánybiztos tényleg elmegy Washingtonba "elkérni" az összes adatot? Az amerikai állam pedig majd szépen kiszolgáltatja ezeket? Vagy ha mégsem – ennek több esélyt adok – akkor majd újabb ellenségképet lehet kreálni az USA-ból? Egyértelmű, hogy a cél nem a valódi információszerzés, hanem a politikai hisztériakeltés. Azt pedig különösen veszélyes kijelentésnek tartom, hogy "gátlástalan támadásra gátlástalanul kell válaszolni". Ez fenyegető retorika, ami a politikai ellenfelek és a civil szféra elleni még agresszívebb fellépést vetíti előre. A szuverenitásvédelem ürügyén egyre inkább a totális kontroll irányába tolódik a rendszer. Ez az egész egy újabb lépés a demokratikus tér szűkítése felé. Feltettem magamban a kérdést: vajon ezekre az intézkedésekre joggal mondhatom azt, hogy fasiszta módszerek? Némi tipródás után… Igen, lehet. A fasizmus egyik alapvető jellemzője a társadalom militarizálása, az ellenségképek állandó fenntartása, a politikai ellenfelek démonizálása, valamint a civil társadalom és a szabad sajtó elnyomása. Ha megnézzük ezt a mostani fideszes kommunikációt és intézkedési tervet, több ponton is fellelhetők azok a módszerek, amelyeket a fasizmus és más tekintélyelvű rendszerek használtak a hatalmuk bebetonozására: Ellenségkép gyártása és démonizálás – A Fidesz folyamatosan azt sulykolja, hogy a társadalom ellenségei külföldről pénzelt civil szervezetek és médiumok, akiket "leleplezni" kell. Ez klasszikus propagandaeszköz: a társadalom figyelmének elterelése a valós problémákról egy mesterséges ellenség felé.

A független intézmények és civil társadalom elleni hadjárat – A civil szervezetek és a sajtó korlátozása tipikus autoriter eszköz, amelyet Mussolini és Hitler is alkalmazott. A "szuverenitásvédelem" ürügyén a Fidesz még szorosabb ellenőrzés alá vonná ezeket az intézményeket.

Fenyegető retorika és a politikai erőszak lehetőségének lebegtetése – Kocsis Máté kijelentése, hogy "gátlástalanul kell védekezni", egyértelműen utal arra, hogy nem csupán jogi eszközökkel akarnak fellépni, hanem akár agresszívabb, a jogállamiság határait feszegető módon is.

Állami megfigyelés és listázás – Azt akarják "megtudni", hogy kik kaptak pénzt, kik vettek részt "politikai tevékenységben", és hogy az érintettek "meg kell szokják a nyilvánosságot". Ez egyértelmű fenyegetés: aki másként gondolkodik, azt listázni fogják, és akár meghurcolhatják. Ez a módszer a totalitárius rendszerek sajátja.

Törvényhozási manipuláció – A jogszabályok folyamatos módosítása a hatalom bebetonozására szintén tipikus fasisztoid taktika. A "szuverenitásvédelmi" jogszabályok szigorítása azt jelenti, hogy még könnyebben lehet majd elhallgattatni azokat, akik nem a kormány narratíváját követik.

Mindez nem jelenti azt, hogy a Fidesz teljes mértékben fasiszta lenne a klasszikus értelemben (pl. nincs nyílt fizikai terror és pártállami diktatúra), de a módszereik egyértelműen fasisztoid vagy tekintélyelvű mintákat követnek. Egy ilyen rendszer könnyen elmozdulhat még durvább elnyomás felé, ha nem állítják meg időben.

2025.február 23.

Orbán ígéret cunamija!

Avagy: amire nincs fedezet, az csak propaganda

Amikor egy kormány választások előtt hirtelen szétszórja az ígéreteket, azt általában populizmusnak hívják. Orbán Viktor legutóbbi ígéret csomagja is pontosan ilyen: hangzatos, látszólag népszerű, de a valósággal köszönő viszonyban sincs. Az ép ész és közgazdasági szempontból is abszurd ötletek egyetlen célt szolgálnak: a társadalom megtévesztését és a hatalom minden áron való megtartását.

Anyák: adómentesség, de milyen áron?

Összeszedtem a legfrissebb statisztikai adatokat. Egyértelműen látszik belőle, hogy a jelenlegi költségvetési helyzetben ez megvalósíthatatlan. A két- és háromgyermekes anyáknak ígért SZJA-mentesség óriási bevételkiesést jelent a költségvetés számára. A legfrissebb adatok szerint Magyarországon a kétgyermekes anyák száma körülbelül 600-700 ezer fő, míg a háromgyermekes anyáké 200-250 ezer fő. A 25–49 éves korosztályban a kétgyermekes anyák 84%-a, míg a három vagy több gyermeket nevelő anyák 67,1%-a foglalkoztatott. Az adómentesség kiterjesztése a háromgyermekes anyák esetében éves szinten körülbelül 200-220 milliárd forint bevételkiesést jelenthet a költségvetésnek, míg a kétgyermekes anyák esetében ez az összeg 600-700 milliárd forintra tehető. Összesen: közel 1000 milliárd forint.

Felmerült bennem a kérdés, hogy más országokban létezik-e ilyen adózási opció. Nem azok között keresgéltem, akik Európa legszegényebb országai, hanem a világ leggazdagabbjai között. A válasz egyszerű: sehol. Mert minden épeszű ország tudja, hogy az adóbevételek kiesését máshol kell pótolni, ami vagy brutális megszorítást, vagy a kölcsönök miatt, eladósodást jelent.

Gyárak: a kádárista álom folytatása

Orbán száz új gyárat ígér, ami ugyanolyan üres frázis, mint a hatvanas években a "száz új lakótelep" vagy a "száz új tsz". A 2025-ös költségvetési törvényjavaslat 300 új beruházást tűz ki célul 8000 milliárd forint értékben, ami beruházásonként átlagosan 26,7 milliárd forintot jelent. Ez azt jelenti, hogy 100 új gyár megépítése nagyjából 2700 milliárd forintba kerülne. Az a kérdés pedig, hogy ezek a gyárak kiket fognak alkalmazni – hiszen Magyarországon már most is munkaerőhiány van –, egyenesen megválaszolhatatlan.

Költségvetés: miből lesz pénz a sok ígéretre?

A 2024-es államháztartási hiány 4095,8 milliárd forint volt. Az ígéret csomaghoz szükséges összegek ennek az összegnek a jelentős részét teszik ki, de Orbán semmilyen fedezetet nem mutatott be arra, hogy ezt miből tervezik finanszírozni. Ha az adókat nem emelik, ha a költekezés folytatódik, akkor egyetlen út marad: további eladósodás. Magyarország már most is az egyik legnagyobb adósságrátával küzdő EU-tagállam. Hosszú távon ez fenntarthatatlan.

Mit tehet az ellenzék?

Az ellenzéknek nem elég csak kimondani, hogy Orbán ígérgetései tarthatatlanok. Nyilvánosságra kell hozni minden egyes ígéret valódi árát, rámutatni a fenntarthatatlanságra és bemutatni egy reális alternatívát. Az igazság kimondása nem mindig népszerű, de ha az ország hosszú távú jövőjéről beszélünk, ez elkerülhetetlen. Orbán csak akkor lesz legyőzhető, ha az emberek tisztán látják, hogy mit is jelent valójában a politikája.

 2025 február 25.

Tolvajok éjszakája

Milliárdok külföldre és luxusszobrokra, miközben itthon szűkölködünk.

Miközben az ország lakossága napról napra szembesül a megélhetési válsággal, az államadósság pedig történelmi csúcsokat dönt, a kormány elképesztő könnyelműséggel szórja a közpénzt külföldi projektekre és felesleges látványberuházásokra. A legfrissebb példák erre a Laosznak nyújtott 15 millió dolláros (közel 6 milliárd forintos) segélyhitel, valamint a 90 millió forintért rendelt turulszobrok esete.

Milliárdok Laosznak: mire fel?

A Magyar Közlöny éjszakai kiadásában, teljes csendben hirdették ki, hogy Magyarország 15 millió dolláros kötött segélyhitelt nyújt Laosznak egy vízgazdálkodási projekt befejezésére. Az indoklás szerint ez a magyar cégek nemzetközi pozícióját erősítené. De vajon ki hiszi el, hogy egy távoli délkelet-ázsiai ország támogatása a magyar gazdaság fellendítését szolgálja? A magyar adófizetők pénzét miért nem a hazai egészségügy, oktatás vagy a rászorulók támogatására fordítják? Miért fontosabb egy 22 és fél évre kihelyezett kedvezményes hitel Laosznak, mint az itthon egyre nehezebbé váló megélhetési válság kezelése?

Ez a segély nem az első ilyen eset: korábban is milliárdok vándoroltak Laoszba – csak épp a magyar emberek ebből semmit nem profitálnak.

Turulszobrok aranyáron: művészet vagy pofátlan lenyúlás?

A Honvédelmi Minisztérium 89,9 millió forintot költ négy darab turulszoborra, amelyeket Szőke Gábor Miklós cége, a Dante Birodalom Kft. szállít. Egyetlen szobor darabonként 22,4 millió forintba kerül. Ez a szobrász ugyanaz, akinek a korábbi munkái miatt már komoly visszhang keletkezett – elég csak a gigantikus, giccses fémkutyára emlékezni a Puskás Aréna előtt.

A kérdés adott: valóban ez a legjobb módja a közpénzek elköltésének? Mennyire hiteles, hogy a Honvédelmi Minisztérium egy látványelemre szór el milliókat, miközben a katonák felszereltsége hagy kívánnivalót maga után, és az ország védelmi kapacitása siralmas állapotban van? Ez nem hagyományőrzés, hanem az adófizetők arcul csapása.

A hatalom arroganciája: Cser-Palkovics András és a cinizmus diadala

Miközben az ország szenved a kormányzati korrupció és felelőtlen gazdálkodás következményeitől, a hatalmon lévők arcátlanul cinikus megjegyzésekkel figurázzák ki a politikai vitákat. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, a kormány hűséges kiszolgálója és a jogállamiság aktív rombolója az ellenzék vitáiról így nyilatkozott: „Már csak hátra kell dőlni, és ki kell kérni egy kávét.” Ez a fajta pökhendi hozzáállás tökéletesen mutatja, mennyire érdektelen a hatalom számára a társadalom valós problémáinak megoldása – hiszen ők már nyeregben érzik magukat, és gond nélkül figyelik az ellenzék vergődését.

Ezek az esetek tökéletesen példázzák a kormány felelőtlen és érzéketlen gazdálkodását. Az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás romokban, az emberek egyre nehezebben élnek meg, az infláció pedig rekordokat dönt. Erre válaszul a kormány milliárdokat locsol külföldre, luxusprojekteket finanszíroz, és az elitet tovább gazdagítja. Magyarországon egyre többen érzik úgy, hogy a kormány nem az emberekért dolgozik, hanem a saját érdekeit szolgálja.

MEDDIG TŰRI EZT A TÁRSADALOM?

2025.február 27.

Az árulás bére

Miközben Európa vezető politikusai Londonban az európai közös biztonságról tárgyalnak, Orbán Viktor egy dolgot tehet: kívülről szemléli az eseményeket. A brit miniszterelnök, Keir Starmer nem tartotta fontosnak, hogy meghívja Magyarország miniszterelnökét erre a kulcsfontosságú konferenciára. Ez nem pusztán egy diplomáciai kínos eset, hanem a végső bizonyítéka annak, hogy Orbánt már nem tekintik európai politikusnak.

Az uniós politika egyik legagresszívabb szereplője, aki Brüsszellel harcol, a "szuverenitás" nevezetű jelszót lobogtatja, miközben oligarchái mélyen belenyúltak az EU-tól kapott pénzbe. Most már még annyira sem számítanak rá, hogy egy asztalhoz üljenek vele. Magyarország külső peremre szorult, mert Orbán az oroszok kegyeit keresve elárulta az európai szövetségeseit. Ez pedig nem maradt következmények nélkül: Magyarországot már nem tartják megbízható partnernek, Orbán és kormánya a biztonsági témákból teljesen kikerült.

De nemcsak Európát árulta el, hanem a magyar embereket is. Orbán és a Fidesz uralma alatt az ország egy politikai maffia kezébe került. A haverok, a strómanok, a rokonok lettek a leggazdagabbak, miközben a magyar emberek bérei Európa legalsó harmadában ragadtak. A közbeszerzésekből már előre lehet tudni, hogy Mészáros, Garancsi vagy Tiborcz fogja elvinni a pénzt.

A magyar emberek egyre több adót fizetnek, az árak az egekben, a forint értéktelenedik, de a fideszes elithez közeli körförgásban a luxus sosem áll meg. Miközben a nyugdíjasok a rezsiszámlájuk miatt aggódnak, a kivételezettek milliárdos kastélyokba költöznek. A pedagógusok az alulfizetett munka miatt elhagyják a pályát, addig Rogán propagandaminisztériuma további milliárdokat éget el hazug plakátokra.

Az államadósság soha nem látott magasságokban van, több ezer milliárd forintra rúg. Orbán a választási győzelem reményében újabb százmilliárdokkal adósítja el az országot a gyermekes anyák SZJA-mentességével, amelyet a világ leggazdagabb országai sem engedhetnek meg maguknak. A nyugdíjasok ÁFA-visszaigénylésétől nem lesznek az árak olcsóbbak, csak egymásnak lehet ugrasztani vele a lakosságot, újabb költséges beruházásokra és adminisztrációra kényszerítve a kereskedőket. Ebből pedig ismét a Fidesz-közeli kártya- és pénztárgépgyártók fognak meggazdagodni.

Orbán ma már nemcsak Európának lett a kirekesztett figurája, hanem Magyarországénak is. Egy szűk körnek épített birodalmat, de a magyar embereknek csak az elárulás, a kifosztás és a szegénység maradt. Amikor az európai vezetők Londonban tárgyalnak a jövőről, Orbán Viktor már nincs ott. Magyarország nehezen kiharcolt helyét pedig most olyan politikusok töltik be, akik nem az orosz diktátorok előtt hajlonganak, hanem a saját nemzetük jövőjét tartják szem előtt.

De ennek nem kell így maradnia! A magyar népnek fel kell ébrednie, vissza kell vennie az elrabolt hazáját! Nem tűrhetjük tovább, hogy egy tolvaj rezsim uralja az országot, miközben mi napról napra rosszabbul élünk. Eljött az idő, hogy a legkisebb településtől Budapestig együtt mondjunk nemet az elnyomásra, a lopásra és a hazugságokra! Magyarországnak nem Orbán és a Fidesz szolgálatában kell élnie, hanem szabadnak és igazságosnak kell lennie!

Ne hagyjuk, hogy tovább fosztogassák a gyermekeink és unokáink jövőjét!

2025.március 1.

Kormányzati kontroll helyett önkormányzati autonómiát!

 

Olvasom a Portfoliót, és egyre dühösebb lettem, mire a cikk végére értem. A kormányzati intézkedések mögött ismét azt vélem felfedezni, hogy a kormány a felelőtlen és hozzá nem értő gazdálkodását a jól gazdálkodó önkormányzatokkal akarja megfizettetni.

A kormány tervezett új intézkedése, amely kötelezővé tenné az önkormányzatok számára, hogy pénzüket a Magyar Államkincstárnál (MÁK) tartsák, nem más, mint az önkormányzati autonómia súlyos megsértése. A döntés független attól, hogy egy adott önkormányzatot a Fidesz vagy az ellenzék vezet-e, mert az intézkedés minden helyhatóságot egyformán érint: egy központosított, állami kontroll alatt álló pénzügyi rendszerbe kényszeríti őket.

A helyi önkormányzatok eddig önállóan gazdálkodhattak saját bevételeikkel, megtakarításaikkal, és banki partnereiket is szabadon választhatták meg. A kormány új szabályozása ezt a jogot veszi el, kiszolgáltatva a települések pénzügyeit a központi hatalomnak. A döntés átláthatóságra és stabilitásra hivatkozva próbálja igazolni magát, valójában azonban az állam totális befolyásának kiterjesztéséről van szó.

A megyei jogú városok és Budapest különösen nagy vesztesek ebben a játszmában. A költségvetési kiadásaik 5%-át meghaladó tartalékaik fölött már nem rendelkezhetnek szabadon, hanem azokat az állami kincstári számlára kell utalniuk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a központi kormányzat döntheti el, mikor és hogyan férhetnek hozzá a saját pénzükhöz. Ez nem átláthatóság, hanem gyámság!

A kormány ráadásul feljogosítja magát arra, hogy az önkormányzatok pénzügyi helyzetére hivatkozva „költségvetési biztost” rendeljen ki, akit a Magyar Államkincstár nevez ki, és akinek felhatalmazása lesz beleszólni a települések gazdálkodásába. Ez a rendszer egyértelműen az önkormányzatok politikai és gazdasági mozgásterének beszűkítését célozza, és egy újabb lépés a centralizáció felé.

Ami különösen visszás ebben a helyzetben, hogy az önkormányzatok pénzeszközeit az államháztartás likviditásának javítására használják. Magyarul az állam úgy próbálja kezelni saját pénzügyi gondjait, hogy az önkormányzatoknál lévő pénzeket bevonja, miközben azokat elvileg helyi közösségi célokra kellene felhasználni. Ezzel nemcsak az önkormányzatok pénzügyi mozgástere szűkül, hanem a helyi fejlesztések, beruházások és intézményfenntartások is veszélybe kerülhetnek.

Egy önkormányzat akkor működik jól, ha képes önállóan, a helyi igényekhez igazodva gazdálkodni. A központosított kincstári számlavezetés ezzel szemben egyértelműen az állami befolyás erősítését szolgálja, és csökkenti a helyi közösségek beleszólását saját ügyeikbe. Egy demokratikus országban az önkormányzatoknak nem az állam szolgáiként kellene működniük, hanem független és hatékony gazdálkodási egységekként. A mostani döntés ezzel szemben tovább erősíti a központi hatalom kénye-kedve szerinti irányítást, és aláássa az önkormányzatiság lényegét.

Az önkormányzatoknak szükségük van pénzügyi függetlenségükre, hogy saját közösségeik érdekében cselekedhessenek. Az új szabályozás ezt a jogot veszi el tőlük, és ez ellen minden demokratikus elkötelezettségű polgárnak fel kell lépnie!

 

2025. március 3.

Kútba esik Orbán nagy terve?

Európa nemhogy nem esik szét, hanem megerősödik

 

Olvasom a Reuterst és azon gondolkodom, hogy miért nem képes ez a hatalmas tehetséggel megáldott magyar nép olyan felelős vezetőket választani immár száz éve, akik előre visznek bennünket a történelem által kijelölt utunkon.

A történelem megint ismétli önmagát. Magyarország sorozatosan a vesztes oldalra áll, és Orbán Viktor politikai jóslatai most is sorra megdőlni látszanak. A magyar miniszterelnök évek óta Európa széthullásával riogat, a brüsszeli elitek végét jósolja, és a "szuverenitás védelmének" álcája alatt egyre inkább Moszkva narratívájához igazodik. Csakhogy az események nem ezt igazolják.

Európa nemhogy nem esik szét, hanem a világháború óta nem látott módon megerősödik. Az ukrajnai háború, a geopolitikai feszültségek és a világ változó hatalmi egyensúlyai arra késztetik az európai vezetőket, hogy gyorsabb integrációra, erőteljesebb katonai és gazdasági összefogásra törekedjenek.

A Reuters értesülései szerint a német politikai vezetés két, összesen mintegy 900 milliárd eurós speciális alap létrehozásán dolgozik. Az egyik 400 milliárd eurót biztosítana védelmi célokra, ezzel az Egyesült Államok mögé emelve Németországot a globális katonai költések terén, második helyre szorítva Kínát és Oroszországot. A másik, 400-500 milliárd eurós alap az infrastruktúrát fejlesztené, hogy Európa a jövőben is gazdasági nagyhatalom maradjon.

Ez az új európai fordulat egyértelmű válasz az ukrajnai háború kihívásaira, az orosz fenyegetésre és a transzatlanti kapcsolatok bizonytalanságára. Az Egyesült Királyság és Franciaország egyre nagyobb szerepet vállal az európai biztonság védelmében, miközben az Egyesült Államok politikai ingadozásai kérdőjeleket vetnek fel a NATO jövőjével kapcsolatban. Ebben a helyzetben Európa nem a felbomlás, hanem a megerősödés útjára lépett. Ha valaki ezt a Londoni csúcstalálkozó után nem látja és nem ismeri fel az politikai ostobaság.

Orbán Viktor azonban egy teljesen más történetet próbál mesélni. Horthy Miklóshoz és Kádár Jánoshoz hasonlóan ismét a rossz oldalon találtuk magunkat. Ahogy Horthy Hitler, Kádár pedig Brezsnyev politikai és katonai stratégiáját követte, úgy követi Orbán Putyint. Ezzel egy zsákutcába tartó erőhöz kötötte Magyarországot. Az orosz gazdaság meggyengült, hadereje kimerült, és egyre inkább elszigeteli magát a világtól. Európa nem fél tőle, hanem egyre komolyabb válaszokat ad a kihívásaira.

A magyar népnek most kell döntenie, hogy ismét egy elveszett úgy mellé áll, vagy visszatér a történelem helyes oldalára. Ha Magyarország továbbra is Orbán és a Fidesz politikai játékának tétje marad, azzal hosszútávon a saját létét kockáztatja. Európa megy tovább. Magyarországnak döntenie kell, hogy vele tart-e, vagy ismét a süllyedő hajóra száll. Nyíltan ki kell mondanunk, hogy a Fideszes Országgyűlési képviselők – A Nemzet Árulói mert valójában nem mások , mint Orbán bábjai, akik szavazógépként működnek. Ők nem a választóikat képviselik, hanem azt teszik, amit a pártközpont előír. A magyar demokrácia teljes kiüresedéséért, a lopásokért, a közpénzek magánzsebekbe csorgatásáért, a jogállam szétveréséért, és az ország morális és gazdasági lezüllesztéséért mind egytől egyig felelősek. Egyik sem vállalja a felelősséget, egyik sem szólal fel a nyilvánvaló árulás ellen – mert félnek, mert megvették őket, vagy mert egyszerűen már nem is érdekli őket Magyarország jövője. Magyarország újra a szakadék szélén áll. A történelemben mindig voltak vezetők, akik azt hitték, hogy örökké hatalmon maradhatnak, és mindig volt egy pont, ahol a nép fellázadt ellenük. Orbán és csapata azt hiszi, hogy a propagandagépezet és a lopott közpénzből fenntartott hatalmi rendszer örök életű lesz. De a történelem ezt mindig cáfolta. Ahogy a Horthy-rendszer, a Kádár-rendszer és a többi önkényuralmi berendezkedés is megbukott, úgy Orbán rendszerének is eljön majd a vége – és akkor minden fideszes kollaboránsnak el kell számolnia azzal, hogy hogyan árulta el a saját népét.

„Itt az idő, most vagy soha”

2025.március 6.

Németh Szilárd elmélkedik a múlton

(Az alábbi írás mindenkinek szól, aki Trianon revízióján gondolkodik.)

 

Miközben Ön, Németh Szilárd, 1933-as könyveket lapozgat és Trianon revízióján mereng, feltennék Önnek néhány egyszerű, de annál fontosabb kérdést. Mondjuk most csak Erdély visszacsatolása kapcsán, a 2011-es adatok alapján.

Erdély összlakossága: 6 789 250 fő

 Román: 4 794 577 fő (70,6%)

Magyar: 1 216 666 fő (17,9%)

Roma: 270 755 fő (4,0%)

Német: 32 805 fő (0,5%)

Egyéb: 96 149 fő (1,4%)

Nem nyilatkozott: 378 298 fő (5,6%)

Mi az Ön terve? Mit kezdene közel 5 millió románnal? Ha Ön és a magyar kormány komolyan vízionál Trianonról, akkor gondolom, erre is van válaszuk.

(Szerbiát és Szlovákiát most nem említeném, de a lakossági arányok nagyjából ezekben az országokban is hasonlóak.)

Mert ha Ön komolyan gondolja, hogy a határok módosításáról kell beszélni, akkor illene számolnia azzal is, hogy nem üres földeket „csatolna vissza”, hanem olyan területeket, ahol már több mint száz éve más nemzetek élnek többségben. Márpedig a történelem azt tanította nekünk, hogy az etnikailag vegyes területek erőszakos rendezése mindig tragédiához vezet.

Németh úr, egy kis történelem talán nem fog megártani Önnek sem.

A történelmi adatok alapján az 1910-es népszámlálás szerint az elcsatolt területeken élő 10,6 millió főből mindössze 3,3 millió, vagyis 30,2% volt magyar nemzetiségű (forrás: ELTE.hu). Ez azt jelenti, hogy már Trianon előtt sem volt magyar többség az elcsatolt országrészekben.

Akkor mégis miről beszélünk? Milyen alapon ábrándozik határmódosításról, amikor az etnikai realitások már egy évszázaddal ezelőtt is világosak voltak? Fájó szívvel mondom mindezt, mert a családom egy része Bánátban, egy része Romániában, egy része pedig Felvidéken rekedt. Nekem, mint civil embernek, jogomban áll a múlt szépségein ábrándozni és nosztalgiával gondolni rá, de ezt egy felelős politikus nem engedheti meg magának.

A területi revízió gondolatának felvetése napjainkban nemcsak irreális, hanem veszélyes is. Egy ilyen lépés súlyosan megterhelné Magyarország és szomszédai közötti kapcsolatokat, destabilizálná a régiót, és nemzetközi elszigetelődéshez vezetne. A jelenlegi geopolitikai helyzetben a békés együttműködés, a kisebbségek jogainak védelme és a kulturális kapcsolatok erősítése sokkal inkább szolgálja nemzetünk érdekeit, mint a múlt sérelmeinek felelevenítése.

 Miközben Ön Trianonról álmodozik, az ország egyre inkább elszigetelődik. Miközben a magyar emberek a megélhetési válsággal küzdenek, Ön egy olyan kérdést bolygat, amely semmilyen módon nem szolgálja a magyar nemzet érdekét.

A történelem már megmutatta: egy újabb trianoni tragédia elpusztítaná Magyarországot. Ha Ön valóban hazafi, akkor nem a múltba révedne, hanem a jövőt építené. Ha Ön valóban békét akar, akkor nem gyújtogatná a szomszédainkkal való kapcsolatokat. Ha Ön valóban a magyar emberek érdekeit tartaná szem előtt, akkor nem a múlt árnyaival riogatna, hanem a jelen problémáira keresne megoldást.

A nemzetet nem üres ábrándok, hanem felelős döntések tartják meg.

Jó lenne, ha végre felébrednének! Jó lenne, ha befejeznék a hazudozást!

2025. március 6.

A Fidesz új hazugsággyára

Miközben Kocsis Máté és a Fidesz gátlástalan külföldi befolyásolásról papol, és a „Szuverenitásvédelmi Hivatal” jogköreit akarja bővíteni, valójában a saját beavatkozásaikat próbálják elfedni. A valóság az, hogy Orbánék évek óta öntik a magyar adófizetők pénzét szélsőjobboldali pártokba szerte Európában, hogy saját politikai bábjaikat hatalomra segítsék. Most pedig, amikor saját hazugságaik hálójában vergődnek, kétségbeesetten próbálnak egy új ellenségképet felhúzni.

Valószínű, hogy Kocsis Máté a Fidesz propagandájától amnéziás lett. Úgy gondolom, emberbaráti kötelességem emlékeztetni arra, ami valami nagy trauma miatt távozott a fejéből. Csak nem a Tisza-szigetek zavarták ennyire össze a gondolatait?

Lássuk, mennyire gondolkodik a Fidesz szuverén módon, és mire is használja fel a magyar adófizetők pénzét.

Marine Le Pen és a francia kapcsolat

A francia szélsőjobboldali politikus, Marine Le Pen magyar bankon keresztül kapott 10,6 millió eurós hitelt, amelyet Orbánék hathatós közbenjárásával intéztek. Ez nem csupán beavatkozás, hanem nyílt korrupció, amelynek célja az volt, hogy Le Pen kormányra kerülése esetén Európában a Fidesz érdekeit képviselje.

Szlovénia: Orbán bábja, Janez Janša

Orbán a magyar adófizetők pénzét médiafelvásárlásokba és politikai kampányba öntötte Szlovéniában, hogy hatalomban tartsa a hozzá hű Janšát. A cél az volt, hogy egy szövetséges vezetője legyen Szlovéniának, aki megvédi Orbán érdekeit az Európai Unióban.

Bosznia: A szerb nacionalisták támogatása

A magyar kormány 16 millió euróval támogatta a boszniai szerb szeparatista vezetőt, Milorad Dodikot, aki nyíltan a boszniai állam felbomlasztásán dolgozik. Ez a beavatkozás a Balkán destabilizációját is elősegíti, és egyértelműen az EU és a NATO érdekei ellen hat.

Olaszország, Ausztria, Lengyelország: a szélsőjobboldali pénzcsap

A Fidesz évek óta támogatja az olyan szélsőséges erőket, mint az olasz Lega, az osztrák FPÖ vagy a lengyel PiS. A cél világos: egy Európa-ellenes, Orbán-barát szövetség létrehozása, amely szétveri az EU egységét és biztosítja Orbán hatalmát.

A „szuverenitásvédelem” fedőnéven indított belső leszámolás

Kocsis Máté nyilatkozata nem más, mint egy újabb gumicsont a közvélemény számára. A „külföldről támogatott szervezetek” elleni harc valójában a Fidesz kritikusainak elhallgattatását szolgálja. Az új szabályozásokkal:

Megfigyelnék és ellehetetlenítenék a kormánykritikus civil szervezeteket.

Rágalmaznák és törvényileg üldöznék a független médiát.

Állami erőforrásokat használnának politikai leszámolásra.

Mindezt úgy, hogy közben a Fidesz saját maga a legnagyobb külföldi befolyásoló Magyarországon és Európában.

Ki is a valódi beavatkozó?

Kocsis Máté és a Fidesz újra hazudik. Amíg a magyar kormány más országok választásait manipulálja, és szélsőjobboldali pártokat pénzel, addig a „külföldi befolyás” elleni harc nem más, mint egy kétszínű propaganda, amelynek célja a belső ellenzék felszámolása.

A kérdés már csak az: meddig hagyjuk, hogy a magyar adófizetők pénzét külföldi szélsőségesek finanszírozására használják?

2025.március 10.

Meddig mehet el Orbán?

Olvasom, hogy több ezer tagja van annak az online csoportnak, amelyet maga a miniszterelnök, Orbán Viktor hívott életre. A csapat a „Harcosok klubja névre hallgat.” Vasárnap Menczer Tamás társaságában személyesen Orbán Viktor tartott eligazítást a tagoknak egy élő, de titkosított YouTube-bejelentkezés keretében.

Az utóbbi időben Orbán Viktor retorikája mindinkább a háborús uszítás felé mozdul el. Vajon tudatos stratégiáról van szó, vagy pusztán a hatalom megtartásához szükséges félelemkeltés újabb állomásánál tartunk? Minden jel arra utal, hogy Orbán valami még veszélyesebbet is forgat a fejében: egy kontrollálhatatlanná váló belső konfliktus lehetőségét.

A miniszterelnök beszédeiben rendre visszatérő elem, hogy Magyarországnak "háborús időkre kell készülnie". Ez nem csupán az orosz-ukrán háborúra vonatkozik, hanem belső társadalmi konfliktusokra is. A hatalom konzerválásának egyik legprimitívebb, de leghatékonyabb módszere az ellenségkeresés: ha nincs valódi fenyegetés, kreálni kell egyet. A tét hatalmas: ha sikerül a félelemre és erőszakra hangolt társadalmi közhangulatot fenntartani, akkor a demokratikus ellenzék mozgástere minimálisra csökkenhet.

Orbán veszélyes játékot játszik. Ha a magyar társadalmat polgárháborús feszültségbe hajszolja, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Az elmúlt években egyre több esetben láttuk, hogyan vezet az uszítás valódi tettekhez: politikailag motivált támadások, megfenyegetett civilek, kettészakadt családok. Nem lehet többé elintézni annyival, hogy "Orbán csak kampányol".

Ha hagyjuk, hogy a miniszterelnök a történelem véres fejezeteiből merítsen ihletet egy autoriter rendszer fenntartásához, akkor Magyarország ismét olyan útra sodródik, amelyből csak nagy áldozatok árán lehet visszafordulni. A kérdés nem az, hogy Orbán polgárháborút akar-e. A kérdés az, hogy ha nem állítjuk meg időben, meddig megy el?

2025. március 12.

Vámháború

Naponta látjuk, hogyan próbálja az Egyesült Államok gazdasági nyomásgyakorlással térdre kényszeríteni a nála kisebb és gyengébb államokat. Senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy Magyarország és a magyar gazdaság nem kerülheti el ezt a sorsot. Ha Orbán Viktor továbbra is Brüsszel ellen folytatja harcát, akkor a magyar nép fogja megfizetni ennek az árát.

Donald Trump visszatérése az amerikai elnöki székbe nemcsak az USA, hanem az Európai Unió számára is fenyegetést jelenthet. Az "America First" politika folytatásával Trump várhatóan újabb vámokat és kereskedelmi korlátozásokat vet ki az EU-ra, különösen a német autóiparra és az európai agrártermékekre. Ám az EU nem egy gyenge és könnyen megfélemlíthető szereplő: 448 millió fogyasztójával és 16 billió eurós GDP-jével a világ egyik legerősebb gazdasági blokkja. Ha Trump háborút indít ellene, az hosszú távon az amerikai gazdaságra is visszaüthet, hiszen az európai piac kulcsfontosságú az USA exportja számára.

Orbán politikai játszmája Magyarország ellen dolgozik

Orbán Viktor előszeretettel hivatkozik Trump barátságára, és politikai támogatását már a 2024-es amerikai elnökválasztás során is egyértelműen kinyilvánította. De vajon mit nyer ezzel Magyarország? Semmit. Sőt, ha Trump vámháborúba kezd az EU ellen, annak egyik legnagyobb vesztese éppen Magyarország lehet, hiszen az Európai Unió semmilyen érdekét nem fogja látni abban, hogy megmentse a magyar gazdaságot.

A magyar piac már most is válságban van: a forint gyenge, az uniós források befagyasztva, a beruházások elmaradnak. Ha Orbán folytatja Brüsszel-ellenes politikáját, az EU biztosan nem fogja segíteni a magyar gazdaságot egy Trump által kirobbantott kereskedelmi háború esetén. A következmények súlyosak lesznek: vállalkozások mehetnek tönkre, a munkahelyek száma csökkenhet, és az infláció tovább nőhet.

Ha Orbán továbbra is a magyar ellenzékkel és Brüsszellel akar harcolni, akkor nagyon rossz úton jár. Vesztésre van ítélve. Ebben még "Trumpika barátsága" sem segít, aki valószínűleg a térképen sem tudja pontosan megmutatni, hol van Magyarország. Orbán még dönthet: méltósággal veszít, vagy tovább mélyíti az ország gazdasági és politikai elszigetelődését.

A magyar gazdaság nincs abban a helyzetben, hogy egy transzatlanti vámháború vesztes oldalán ragadjon. Orbán és kormánya jobban tenné, ha Trump kritikátlan támogatása helyett inkább Magyarország érdekeit nézné, és aktívan dolgozna az EU-n belüli stabilitásért. A magyar emberek nem oligarchák, hanem dolgozók, vállalkozók és termelők, akiknek a megélhetése függ attól, hogy Magyarország milyen gazdasági döntéseket hoz.

Az Orbán-Trump szövetség lehet, hogy politikai PR-szempontból jól mutat, de ha Magyarország egy új vámháború frontvonalán találja magát, az valóságos katasztrófát jelenthet. Ideje lenne, hogy Orbán ne a saját és oligarchái érdekeit nézze, hanem végre a magyar emberekét. Az elmúlt másfél évtized tapasztalatai alapján erre azonban kevés az esély. Ha el akarjuk kerülni a gazdasági tragédiát, akkor a magyar társadalomnak kell mihamarabb cselekednie.

 

2025.március 15.

Azonnali letartóztatásokat követelünk!

A MAGYAR EMBEREK PÉNZÉT LOPJÁK EL, MÉG MEDDIG NÉZZÜK TÉTLENÜL?

Miközben az országban egyre többen küzdenek a megélhetésért, miközben az egészségügy romokban hever, és a pedagógusok éhbérért dolgoznak, egy szűk kör sajátjának tekinti a magyar emberek pénzét, és luxuséletet épít belőle magának. Az MNB-alapítványok vagyonát eltüntették, áttették különböző magántőkealapokba, majd átláthatatlan céghálókon keresztül úgy kezdték kezelni, mintha az a sajátjuk lenne. Most pedig kiderült, hogy az egész bűncselekmény-sorozatot egy olyan emailcímről szervezték, amely mögött valójában Matolcsy Ádám állhatott.

EZT MÁR NEM LEHET ELHALLGATNI!

A Válasz Online tényfeltáró cikke szerint Matolcsy György fia, Matolcsy Ádám álnéven, „Kovács Petra” emailcímén levelezett, és irányította az MNB alapítványok pénzének mozgatását. A Quartz Alapkezelő, a lengyel GTC és a svájci Ultima Capital ügyeivel kapcsolatosan több tucat cégvezetővel egyeztetett, és pontos utasításokat adott arról, hogyan kell ezt a vagyont „kezelni” – vagyis kilopni a magyar emberek zsebéből.

MIT LÁTHATUNK?

Az állami vagyon egy része a Pallas Athéné alapítványokba került, majd ezekből a vagyonkezelő Optima Alapkezelőn keresztül különböző befektetésekbe áramlott.

Az ingatlanbefektetések és egyéb vagyonelemek egy része végül a Quartz Alapkezelő által irányított magántőkealapokhoz került, amelyeket már nem az állam, hanem „megbízható kezek” ellenőriztek.

A vagyon tulajdonképpen eltűnt az MNB befolyása alól, és olyan körök kezébe került, akik most sajátjukként kezelik.

A kommunikációt egy olyan emailcímről irányították, amely mögött Matolcsy Ádám állhatott – így egyértelmű, hogy ki mozgatta a szálakat.

EZ EGY SZERVEZETT BŰNCSELEKMÉNY!

A magyar emberek pénzét egy bűnszervezet módszereivel szervezték ki, majd most úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Ez nem hanyagság, nem véletlen pénzügyi döntés – ez tudatos lopás, amelynek minden érintettjét azonnal felelősségre kell vonni!

KÖVETELJÜK:

Matolcsy Ádám, Matolcsy György és minden érintett azonnali letartóztatását!

A Quartz Alapkezelő és az összes érintett cég teljes körű átvizsgálását és vagyonzár alá helyezését!

A közérdekű vagyonkezelő alapítványok teljes körű átláthatóságának visszaállítását, és az ellopott vagyon visszaszerzését az állam számára!

Egy független vizsgálóbizottság felállítását, amely kivizsgálja az MNB-alapítványok teljes működését!

ITT AZ IDŐ, HOGY MEGVÉDJÜK AZ ORSZÁGOT A RABLÓKTÓL!

Egyetlen forintot sem hagyhatunk veszni! Az ügyészségnek most kell lépnie, a hatóságoknak most kell cselekedniük. Ha ezt az ügyet is eltussolják, az azt jelenti, hogy a törvények nem érvényesek azokra, akik a hatalom csúcsán ülnek. De ezt nem fogadhatjuk el!

Követeljük az igazságszolgáltatás működését! Követeljük, hogy akik ellopták a magyar emberek pénzét, azok börtönbe kerüljenek!

NINCS KIFOGÁS, NINCS MELLÉBESZÉLÉS! FOGJÁK EL ŐKET MOST!

2025.március 16.

A történelem szemetesének peremén

Március 15-én, az 1848-as forradalom emléknapján Magyarország miniszterelnöke ismét bebizonyította, hogy semmi más nem hajtja, mint a hatalom görcsös megőrzése és az összeharácsolt vagyon megtartása. A nemzeti ünnepen tartott beszéde nem a szabadságról, a nemzeti öntudatról vagy a múlt hőseiről szólt, hanem gyűlöletről, fenyegetőzésről és a politikai ellenfelek elleni uszításról.

Orbán Viktor a "húrszaggató poloskák" ellen hirdetett háborút, ezzel egyértelműen démonizálva azokat a csoportokat, amelyeket politikai ellenségeinek tekint. A történelem során az ilyen metaforikus kifejezések gyakran vezettek társadalmi feszültségek fokozódásához és üldöztetésekhez. Nem véletlen, hogy a diktatórikus rendszerek előszeretettel alkalmaztak hasonló dehumanizáló szóképeket hatalmuk igazolására és ellenfeleik ellehetetlenítésére. Orbán ezzel a szóhasználattal is egyértelműen a politikai uszítás eszközéhez nyúlt, tudatosan növelve a megosztottságot és félelmet keltve saját hívei körében, amikor azokat a civil szervezeteket, a független médiát és politikai ellenfeleit tette meg fő ellenségeinek. Ez nem egy európai vezetőhöz méltó beszéd, hanem egy rettegő zsarnok esztelen vagdalkozása.

A történelem tanúsága szerint az ilyen uszítások nem végződnek beavatkozás nélkül. A világ látta már, milyen véget érnek azok a diktátorok, akik a hatalmuk megtartása érdekében gyűlöletet szítanak. Az afrikai diktátorok példája élesen villan fel: olyan vezetők, akik még az utolsó pillanatban sem látták be, hogy a hatalom nem birtokolható örökre, és végül bilincsben vagy tragikusabb véggel tűntek el a politika színpadáról. Orbán menekülés helyett a támadást választotta, hogy megtarthassa az ellopott vagyont – de hiába, mert a történelem az ilyen próbálkozásokat már sokszor elsöpörte.

Miközben Orbán az Uniót támadja, az országot aközben kifosztják. A Matolcsy-klán továbbra is szabadlábon garázdálkodik. A Magyar Nemzeti Bank és a magyar nép vagyonának jelentős része már magántulajdonná vált, vagy idegen kezekben van. Erről kellene beszélnie Orbánnak, nem pedig hazugságokkal és aljas rágalmakkal etetnie a híveit.

Az idő elfogyott. Orbán eljátszotta az utolsó esélyét arra, hogy méltó módon távozzon. A nép türelme véges, és a hatalom nem örökre szól. Minden egyes megosztó és uszító beszéddel egyre közelebb kerül ahhoz, hogy a történelem szemetesébe kerüljön.

Ideje lenne bocsánatot kérni, és még időben eltűnni a hatalomból. Mert ha nem teszi meg magától, a nép fogja megtenni helyette.

2025. március 16.

A dolgozó népet szolgálom!

A címben szereplő mondatot törölték a történelemhamisítással megbízott személyek a magyar nyelvből, a magyar közéletből és mindenhonnan, ahol használták! Miért? Nos, megpróbálom megvilágítani ezt a nem túl egyszerű kérdést.

Történelmi kontextus: A kifejezés a szocialista és kommunista rendszerekhez kapcsolódik, amelyek sok ember számára negatív emlékeket idéznek fel a diktatúra és az elnyomás miatt.

Politikai nézetek: Az emberek politikai nézetei befolyásolják, hogyan értelmezik ezt a kifejezést. Egyesek számára ez a munkásosztály iránti elkötelezettséget jelenti, míg mások számára a múltbeli politikai rendszerek kritikáját.

Modern kontextus: A mai társadalomban a munka és a munkásosztály fogalma is változott. A globalizáció, a technológiai fejlődés és a gazdasági változások új kihívásokat és lehetőségeket hoztak, amelyek más megközelítést igényelnek.

Szerintem mindhárom megközelítésben van némi igazság. Viszont éppen ettől válik az egész aljassá: teszünk bele némi igazságot, amit becsomagolunk egy lepedőnyi hazugságba. A cseppnyi igazság feledésbe merül, és az emberek fejében a hazugság marad meg. Ez így működik, amióta világ a világ.

Most próbáljuk meg eldobni a hazugságokat, és nézzük meg, miről is van szó valójában! Nem akarnám ennek a felelősségét másokra átruházni, így csak a magam nevében beszélek. Mindenekelőtt elemezzük ezt a mondatot:

„A dolgozó népet szolgálom!”

Ki a dolgozó nép?

Erre egyszerűnek tűnik a válasz, ha nem politikai rosszindulattal közelítünk hozzá. Lássuk ezt is, ha már a történelemhamisítók indokait idéztem!

A „dolgozó nép” kifejezés általában azokat az embereket jelenti, akik munkájukkal hozzájárulnak a társadalom és a gazdaság működéséhez. Ide tartoznak mindazok, akik különböző szakmákban és iparágakban dolgoznak, legyen szó fizikai munkáról, szellemi munkáról, szolgáltatásokról vagy termelésről.

Néhány példa a dolgozó népre, a teljesség igénye nélkül:

Gyári munkások – akik termékeket állítanak elő.

Mezőgazdasági dolgozók – akik élelmiszert termelnek.

Szolgáltatási szektor dolgozói – például bolti eladók, pincérek, fodrászok.

Irodai dolgozók – akik adminisztratív és szellemi munkát végeznek.

Egészségügyi dolgozók – orvosok, ápolók, akik az emberek egészségéért felelnek.

Oktatási dolgozók – tanárok, professzorok, akik az oktatásban dolgoznak.

Tűzoltók – életüket kockáztatják, hogy másokat megmentsenek, legyen szó tűzesetekről, természeti katasztrófákról vagy bármilyen sürgősségi helyzetről.

Katonák – az ország védelmét és biztonságát biztosítják, gyakran rendkívüli körülmények között, akár külföldi missziókban is.

Rendőrök – közreműködnek a közrend fenntartásában, védik a polgárok jogait, és az emberek biztonságáért felelnek.

A dolgozó nép tehát nagyon sokféle embert foglal magában, akik mind hozzájárulnak a társadalom működéséhez és fejlődéséhez.

Nem titkolom: azt szeretném, hogy adjuk vissza a dolgozó népnek a becsületét, adjuk vissza a történelmi gyökereit. Nem a dolgozó nép tehetett arról, hogy ilyen-olyan rendszerek jöttek és mentek, hanem a politikusok. Amíg a dolgozó nép nem kapja vissza azt a tiszteletet az állam vezetőitől, ami megilleti őket, addig nem fogunk tudni valódi demokráciát létrehozni!

72 éves vagyok, és nem túl sokszor tettem esküt. Amire ezen eskük szövegéből még emlékszem, azokban kivétel nélkül benne volt az Alkotmány, a Becsület és a Dolgozó nép. Egyikben sem volt benne az, hogy én bármelyik párthoz vagy pártvezetőhöz hű leszek, és követem őket tűzön-vízen át. Nem is tettem soha. De azt nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a dolgozó nép érdekei mellett mindig kiálltam – és persze rendre el is buktam, mert a hatalom mindig aljas és érdekelvű volt.

Most ismét kiállok a dolgozó nép mellett, bízva abban, hogy annyi küzdelem után végre révbe érhetünk.

Jelzem: csak addig támogatok bárkit, amíg a politikai vezetők és közszolgák a nép szolgálatát végzik. Döntéseik és cselekedeteik a közjó érdekében történnek, javítják az emberek életminőségét, biztosítják a jogokat és az igazságosságot, valamint előmozdítják a társadalmi és gazdasági fejlődést.

Ha azt tapasztalom, hogy letérnek erről az útról, akkor számítson rá mindenki, hogy én leszek a legnagyobb ellenzéke.

Amíg levegőt tudok venni, addig én:

„A dolgozó népet szolgálom.”

2025.március 19.

Puskák és gyerekek

A háború önmagában is az emberiség egyik legsötétebb megnyilvánulása, de amikor a legvédtelenebbeket, a gyerekeket használják fel politikai eszközként, az már a legaljasabb szint. Az ukrajnai háború során számtalan bizonyíték és szemtanúbeszámoló igazolja, hogy orosz erők rendszeresen hurcolnak el ukrán gyerekeket, hogy ezzel befolyásolják a szülőket, a helyi közösségeket és az egész ország ellenállását.

Egy nemrég megjelent cikk szerint egy herszoni gyermekotthon vezetője úgy fogalmazott: "Azért viszik el a gyerekeket, hogy irányítsák a felnőtteket." Ez a stratégia nemcsak kegyetlen, hanem háborús bűncselekmény is, amelynek elkövetőit felelősségre kell vonni. Nem gondolhatja komolyan senki, hogy úgy lesz béke, hogy 30 000 kiskorú gyermeket a szüleitől elszakítva orosz fogságban tartanak.

Gondolkodjatok! Mit érez egy szülő, ha egyik napról a másikra elragadják a gyermekét?

A történelem során már láttunk példákat arra, hogyan használták a diktatúrák a családokat zsarolásra. A sztálini Szovjetunióban, a náci Németországban és számos más totalitárius rendszerben a gyerekeket eszközként használták arra, hogy a szülőket engedelmességre kényszerítsék. Ez ma sincs másképp – csak a módszerek változtak.

Az ilyen gyakorlatokhoz való bármilyen hallgatólagos hozzájárulás – legyen szó akár a nagyhatalmak közönyéről, akár a politikai szereplők játszmáiról – erkölcsi bukás. Az Egyesült Államok és más nagyhatalmak, beleértve az Európai Uniót is, nem engedhetik meg maguknak, hogy pusztán politikai érdekek miatt szemet hunyjanak ezek felett a bűncselekmények felett.

A Fidesz propagandája persze azt sulykolja, hogy ők a béke pártján állnak. De miféle béke az, ahol a fegyverek elhallgatása után a bűnösök hátradőlhetnek a foteljeikben, mintha semmi sem történt volna? A gyerekek ettől még nem fognak visszakerülni a családjaikhoz, az elkövetők pedig nem kerülnek bíróság elé. Az ilyen tétlenség valójában nem a békét szolgálja, hanem az agresszor malmára hajtja a vizet.

Gondolkodjanak végre azok is, akik ma Putyin szekerét tolják, és nézzenek magukba – hátha van még egy szikrányi tisztesség odabent. Melyik szülő nyugodna bele egy ilyen aljas békébe?

A világ vezetőinek kötelessége lenne fellépni az ilyen borzalmak ellen, nem pedig asszisztálni hozzájuk. Putyin háborús bűnei nyilvánvalóak, és azok a nyugati politikai vezetők, akik cinikus hatalmi játszmákba süllyednek, szintén felelősséget viselnek a tragédia elhúzódásáért.

Orbán Viktor, te nagy családcentrikus gyermekvédő! Mondd csak, ez lenne a ti békétek?

Ez a háború nemcsak tankokkal és rakétákkal zajlik, hanem az emberek lelkében is. A gyerekek elhurcolása pedig nemcsak a jelen tragédiája, hanem egy olyan seb, amely generációkon át fájni fog.

Bármit kikényszeríthettek és bármit aláírathattok. Akár ujjonghattok az aljasságaitok felett, de addig nem lesz béke, amíg a gyerekek vissza nem kerülnek a családjaikhoz.

2025.március 21.

Mit képzel Orbán?

Kérdéseim a miniszterelnökhöz.

Orbán Viktor naponta üvölti tele az étert Magyarország szuverenitásának védelméről, miközben gátlástalanul avatkozik be más országok belügyeibe – természetesen magyar adófizetői pénzből. Fel kell tennem a kérdést: mégis milyen jogon és milyen hátsó szándékkal teszi ezt?

Az elmúlt években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Orbán médiabirodalmat épít Észak-Macedóniában, és ezzel közvetlen politikai befolyást szerez az országban. Dimitar Keranov, a German Marshall Fund szakértője szerint az Orbánhoz köthető üzletemberek stratégiai médiavásárlásokkal átvették az Alfa TV-t, a Republikát, a Kurirt, a Lidert és még számos más médiumot. Ezek kivétel nélkül a szélsőjobboldali, illiberális VMRO-DPMNE pártot és annak vezetőit támogatják, köztük Hristijan Mickoskit.

Mégis miért költi Orbán a magyar adófizetők pénzét egy észak-macedóniai nacionalista párt propagandájának erősítésére? Milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy az ottani közvéleményt manipulálja?

A helyzet még súlyosabb, ha megnézzük a finanszírozást. Nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar kormány közvetetten pénzügyi támogatást nyújtott a VMRO-DPMNE-barát médiának hirdetéseken keresztül. A kérdés adott: miért finanszírozom én, mint magyar állampolgár, egy másik ország illiberális propagandáját a saját adómból?

És itt van Gruevszki esete. Az egykori észak-macedón miniszterelnök 2018-ban Budapestre menekült, miután elítélték korrupció miatt. Orbán azóta is védelmezi őt, és minden eszközzel támogatja az általa képviselt politikai erőket. Miért? Miért véd egy korrupt politikust, akit saját hazájában jogerősen elítéltek? Milyen titkokat tud Gruevszki, amelyek miatt Orbán ennyire ragaszkodik hozzá?

A magyar kormány tavaly 500 millió dolláros kölcsönt adott Észak-Macedóniának, méghozzá egy Kínától kapott hitelből. Ez a rendszerváltás óta a legnagyobb magyar pénzügyi támogatás egy másik országnak. Kérdezem én: miközben Magyarországon az egészségügy és az oktatás romokban hever, milyen indokkal adunk félmilliárd dollárt egy másik ország politikai stabilizálására? Kinek az érdekeit szolgálja ez a pénz?

Nem nehéz észrevenni, hogy Észak-Macedónia jelenlegi kormánya egyre inkább eltávolodik az uniós csatlakozástól, és inkább Oroszországhoz, Kínához, Szerbiához és természetesen Orbán Magyarországához igazodik. Vajon Orbán célja az, hogy egy új illiberális tengelyt építsen ki a Balkánon?

És ha ez még nem lenne elég, jött a TEK-botrány. A VSquare oknyomozó portál szerint márciusban egy 70 fős TEK-különítmény Horvátországon keresztül akarta megszöktetni Milorad Dodikot, a boszniai Szerb Köztársaság elnökét. Az akció kudarcot vallott, és Bosznia-Hercegovina ennek következményeként megtagadta, hogy a magyar külügyi államtitkár repülőgépe leszálljon az országban. Mit keresett a TEK egy másik ország belpolitikai ügyeiben? Milyen magyar érdek fűződik ahhoz, hogy egy szakadár, oroszbarát vezetőt kimenekítsünk?

Miközben Orbán naponta hirdeti a szuverenitás szentségét, ő maga más országok politikai befolyásolásával van elfoglalva. Felteszem a végső kérdést: mikor fog végre elszámolni a magyar emberek előtt azzal, hogy mire költi az ország pénzét? Mikor fogja beismerni, hogy saját hatalmi ambíciói és geopolitikai játszmái érdekében árulja el a magyar embereket és Magyarország valódi érdekeit?

2025.március 23

Civilek és éles lőszer

A 2025. 03. 21 (pénteki) esemény során egy kormánytisztviselő kezében felrobbant egy éles gránát, amelynek következtében egyik kezét csuklóból, a másikat alkarból elveszítette. A kiképzést vezető katona is megsérült, de ő könnyebb sérülésekkel megúszta az esetet.

Szeretném leszögezni, hogy tizenkét évig kiképzőként tevékenykedtem fegyveres testületnél, tehát nem amatőrként, fotelforradalmárként mondom azt, amit mondok.

A baleset a Magyar Honvédség Különleges Műveleti Parancsnoksága által szervezett kiképzésen történt, a Böszörményi Géza csapatgyakorlótér-parancsnokság területén. A kiképzés részeként a résztvevők éles kézigránátokkal hajtottak végre dobógyakorlatot, amikor az egyik gránát a végrehajtó kezében felrobbant.

A honvédség nyilatkozata alapján számomra az jött le, hogy   próbálják magukról a felelősséget elhárítani.  A szervező, azzal érvel, hogy akik részt vettek a kiképzésen azok önként és dalolva mentek oda , ergo a saját felelősségükre vettek részt ezen a programon. Jelzem: ha ez egy házibuli, egy baráti összejövetel, sportesemény vagy valami hasonló dolog, akkor arra lehet aszt mondani, hogy saját felelősségükre vesznek részt a jelentkezők. Erős a gyanúm, hogy itt az önkéntes jelentkezésekkel is probléma lehetett.   

Kiképzési szabálytalanságok és felelősség

A történtek után jogosan merül fel a kérdés: hogyan kerülhetett éles kézigránát egy civil kezébe? A kiképzések alapelve mindig az volt, hogy civilek számára kizárólag hatástalanított vagy gyakorlóeszközöket biztosítanak. Éles lőszert, illetve gránátot kizárólag kiképző tisztek kezelhetnek demonstrációs célból. Egy ilyen baleset egyértelműen az alapvető kiképzési biztonsági protokollok súlyos megsértésére utal. Próbálom közérthető módon leírni: éles lőszerrel ellátott fegyver, robbanóanyag semmilyen körülmények között nem kerülhet olyan civil személy kezébe, aki azok szakszerű használatára nem lett kiképezve. A kiképzés időtartama és tematikája általában egy hónapot igényel,  és nem egy tízperces tájékoztatást. Ez azért van így, mert a kiképzőtiszt felelőssége megállapítani azt, hogy a jelentkező fizikailag, pszichikailag és technikai felkészültsége alapján  alkalmas e a feladat végrehajtására, vagy sem. A kiképzés alatt meg kell ismernie az éles lőszerek, gránátok típusait azok műszaki tartalmát és a működési elvüket. Az éles eszközök használata előtt minden esetben hatástalanított eszközökkel kell gyakorlatokat tartani. Kézi fegyverek esetén vaklőszerrel. Kizártnak tartom, hogy  ez megtörtént volna.  Az elképzelhetetlen számomra, hogy úgy adnak civilek kezébe fegyvereket, hogy azok hatásairól   használóiknak semmi elképzelésük nincs.       

A Honvédelmi Minisztérium állítása szerint minden résztvevő önkéntesen és saját felelősségére vett részt a kiképzésen, és az eseményt magas szintű egészségügyi biztosítás mellett szervezték. Ugyanakkor ez nem mentesíti a szervezőket a felelősség alól, hiszen a megfelelő előkészületek és kiképzési eljárások betartása elengedhetetlen egy ilyen veszélyes művelet során. A balesetet pillanatnyi elbizonytalanodás vagy akár a gránát műszaki hibája is okozhatta. Ennek tisztázására a teljes gránátkészletet átvizsgálják.  Az esetek 99,9 %-ban nem a hadianyag, hanem az emberi mulasztás okozza a problémát. A minisztériumnak nem a felelősség elhárításával kellene foglalkoznia , hanem le kellene mondani a miniszternek, aki amúgy civil és ráadásul dilettánsként  semmi keresnivalója nincs a honvédelmi minisztérium élén. Az eset sajnálatos tanulsága az, hogy  civilek kezébe soha nem kerülhet éles gránát vagy lőszer.  A Magyar Honvédség  jelenlegi kiképzési protokolljait felül kell vizsgálni, különösen a civilek számára szervezett programok esetében. Az érintettek felelősségre vonása mellett elengedhetetlen a hasonló esetek jövőbeni megelőzése érdekében a szigorúbb ellenőrzés és a kiképzési szabályok következetes betartása.

A sérülteknek mielőbbi gyógyulást kívánok!

2025.03.28.

Emberi jogok

Avagy a politika nem lehet öncélú

„Országgyűlésben megszavazták a gyülekezési jogot csorbító törvényt, miközben Magyar Péter arról posztolt, hogy új barátnője van…”

Magyar Péter politikai szerepvállalása egyre nagyobb figyelmet kap, és sokan várják, hogy világos álláspontot fogalmazzon meg a szabadságjogok és az emberi jogok kérdésében. Egy olyan politikai erőnek, amely az Orbán-rendszerrel szemben alternatívát kíván nyújtani, nemcsak a korrupció és a hatalmi visszaélések ellen kell fellépnie, hanem az alapvető emberi jogok védelme mellett is határozottan ki kell állnia.

A gyülekezési jog szabadsága minden demokratikus társadalom alapköve. Ennek védelme független kell, hogy legyen attól, hogy valakinek milyen a nemi identitása vagy világnézete. Magyar Péter eddigi megszólalásai elsősorban a korrupció és a hatalmi visszaélések kritikájára összpontosítottak, azonban a társadalmi csoportok jogainak védelme szintén kulcsfontosságú egy igazságosabb jövő képviselése szempontjából.

A homoszexualitás egy veleszületett genetikai hajlam, amely minden társadalomban jelen van, és nem betegség, amit el lehet kapni. Az LMBTQ közösségek gyakran az üldöztetés és a kirekesztés ellen reakcióként szervezik a Pride felvonulásokat. Ha a múltban nem érte volna őket elnyomás és megbélyegzés, valószínűleg nem lenne szükségük ilyen demonstrációkra sem. A társadalmak többsége azonban nem elég toleráns, és gyakran szélsőséges reakciókkal válaszol az eltérő identitásokra. Ezért fontos, hogy a politikai vezetők hangsúlyozzák a toleranciát és a társadalmi együttélés alapelveit.

A párbeszéd közös érdek. Azok, akik egy igazságosabb Magyarországért küzdenek, a társadalom minden csoportjával nyitottan kell, hogy kommunikáljanak. A kormányzati narratíva, amely a gyermekek védelmére hivatkozva tiltja vagy korlátozza az ilyen rendezvényeket, puszta propaganda. A valódi gyermekvédelem a családon belüli erőszak, a szegénység, az oktatási és szociális problémák kezelését jelentené, nem pedig egy kisebbségi csoport láthatóságának korlátozását. A politikai vezetők feladata, hogy a félelemkeltés helyett a megértést és a közös megoldásokat helyezzék előtérbe.