Bejegyzések

Impresszum

Talán kezdjük ezzel: manapság sokan úgy gondolják, hogy ami közzé van téve az közös és szabadon másolható, felhasználható, beilleszthető más dokumentumba. Nos, NEM!  A művek engedély nélküli felhasználása a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 36. § (2) alapján tilos.  Azok az írások, amik ide felkerülnek, azok szabadon olvashatók, megoszthatók bármely közösségi oldalon, ezt meg is köszönjük. Viszont egyebekben a fentiek érvényesek. Azokat várom/várjuk, akik szeretnek írni, olvasni és véleményükkel hozzájárulnak az irodalmi kávéházunk hangulatához. A facebook sokak meggyőződése szerint – a “mindent lehet” platformja. Ez részben igaz is. Viszont ez az oldal nem lesz a „hordószónokok” oldala! Aki kulturált környezetre vágyik, itt szabadnak érezheti magát, és az idejét mindennemű atrocitás nélkül, remélhetőleg hasznosan tudja eltölteni írással, vagy olvasással. Az írásokat köszönjük minden szerzőnek!  Aki csak olvasgatni tér be ide, remélhetőleg az sem fog csalódni. Reményeim szerint

Nehrer György: Párbaj Lugoson

Kép
  Már jónéhány írásomban említettem, hogy gyerekkorom nyarainak egy részét Romániában töltöttem – amikor éppen nem raktam vagonokat a Tűzépen –, nevezetesen Perjámoson. Ez a község nincs túl messze Bartók Béla szülővárosától, mindössze két falunyira van Nagyszentmiklóstól. Egyszer majdnem nagyszentmiklósi diák lett belőlem pont abban a gimnáziumban, ahol Bartók is koptatta a padokat – ha a jóisten is úgy akarta volna. De valami miatt nem akarta, így aztán bánatosan hazajöttem Bánátból. Nekem a haza akkoriban ugyanaz volt, ami öregapámnak és a dédapámnak kétszáz évvel ezelőtt. Amikor itthon is otthon voltunk. Én ott is itthon voltam. Azt most bonyolult lenne elmagyarázni, hogy végül is miért jöttem haza. Viszont, ha már így esett, akkor hoztam magammal ezt-azt, amit nem lehet elvenni tőlem a vámon és persze nem lehet megnyerni a réven sem. Merthogy amit az élet ad, azt nem lehet se megvenni, se elcsórni, se határokkal elválasztani. Sosem állítottam magamról, hogy én egy okos gyerek le

Nehrer György: "Dicsőséges nagyurak"

Kép
    Nem vagyok Nostradamus. Így nem tudom, hogy április 6-án ismét történelmet ír -e a hazám? Talán igen!   Mindenesetre azt látom, hogy a politikának, a milliárdokért pénzelt propagandának nem sikerült a józanul gondolkodó magyar nép többségéből kiölni az emberbaráti szeretetet és a segítőkészséget az elesettek iránt. Mint mindig; azért láthatóan most is van egy „kétharmados” kisebbség, akikre még hatni tud a propaganda. Miért írom, hogy a „kétharmados kisebbség”? Nos, azért, mert ez nem matematikai kétharmad, hanem választási bűvészkedésekkel összemachinált kétharmad. A valós kétharmad most fuvart és tüntetést szervez! Autókat, kis és nagy buszokat szerez. Aztán van autó, és nincs sofőr, de rögtön jelentkezik egy szabadságos kamionos, hogy szívesen segít. Mások útvonalakat, és parkolóhelyeket ajánlanak. Országszerte olyan most minden, mint egy méhkas a szorgos méhekkel. Mind a 19 megyében alulról jövő kezdeményezésre megalakultak a megyei „Talpra Magyar-Telekocsi” csoportok, akik

Nehrer György: " Itt élned, halnod kell "

Kép
  Egy hónapja már, hogy követem a Magyar Péter jelenséget. Néha írok is egy-egy rövid gondolatot Magyar Péter facebook oldalára. Ezek többnyire negatív előjelű gondolatok, mert én kritikusan szemlélek minden politikai megnyilvánulást.   Belőlem hiányzik az az érzés, hogy bárkit is piedesztálra emeljek, és Istenként tiszteljek. Szóval, ez nekem nem ment soha, egyik rendszerben sem. Rendszerváltás óta meg főleg nem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem támogatom Magyar Pétert, de ha politikai útra lép akkor ahhoz át kell gondolnia, hogy mit, és hogyan mond. Tagadhatatlan az is, hogy Magyar Péterben valóban felismerhető a nárcisztikus és némi cezaromán hajlam. Ettől még nem biztos, hogy az. Az, hogy pszichopata-e, azt nem tudom megállapítani. Viszont ha körbe nézek a politikai palettán ott sem látok egyetlen egy normális embert sem. Úgy tűnik, hogy ez a nép, megmagyarázhatatlan belső kényszer hatására csak valamilyen devienciával terhelt személyekben bízik, vagy egyszerűen ez az embertí

Nehrer György: "Keresem a szót"

Kép
 Ahogy történt... 2019-ben vetettem papírra ezeket a gondolataimat. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és semmi nem változott. Illetve annyi változás azért történt, hogy most 2024-et írunk.   Már nem hívnak meg a „Magyar Széppróza Napjára” (sem). Mielőtt ezt bárki félreértené, hogy valami belső fájdalom vagy sértődöttség mondatja velem mindezt -az gyorsan felejtse el. Szó nincs erről. Ahová nem hívnak, oda nem megyek! Most már vannak olyan helyek és helyzetek ahová hívnak, vagy hívnának, oda sem megyek el.   Szóval megválogatom, hogy hová megyek és hová nem. Egyszerűen nem szeretek olyan közegben lenni, ahol a jelenlévők többségével kimondva, vagy kimondatlanul szinte semmiben nem értünk egyet.   Bár azt hiszem, hogy ezen az írásomon kívül a könyveimben elvétve sem találhat senki politikát. Mert a szépirodalomban semmi keresnivalója nincs a politikának. És persze könyvbemutatókon sem szoktam politizálni, mert úgy gondolom, hogy az abszolút illetlenség a közönséggel szemben. Magánemberként t

Nehrer György: "A kocka el van vetve"

Kép
  Nem véletlen a cím választás.   Talán a helyzet is bizonyos értelemben hasonló. Azt szoktuk mondani, hogy a történelem ismétli önmagát.   „Alea iacta est” vagyis a kocka el van vetve. Eredetileg Kr. e. 49. január 10-én mondta Julius Caesar amikor seregeivel átlépte a Rubicon folyót. A római törvények szerint   hadvezér csak a seregei nélkül léphette át a folyót, ami akkor Itália határának   számított. Caesar akkoriban nyílt kenyértörést vállalt a Szenátussal és a polgárháború elkerülhetetlenné vált.   Caesar   indulni akart a consul választáson, de politikai ellenfele   Pompeius újra életbe léptetett egy törvényt, hogy a tisztségre pályázónak személyesen is   jelen kell lennie Rómában. Ezt arra használták volna fel, hogy az ellene gyűjtött vádak valamelyike alapján elítélhessék és megfoszthassák a szabadságától. Az „alea”, „kocka” szó a rómaiak népszerű dobókockajátékára utal, amelyben kipróbálhatta mindenki a szerencséjét. Melyben ha a kockát eldobtad, azzal sorsot vetettél. A koc

Nehrer György: Cilinderes szélhámos (1905)

Kép
  Történetünk főhőse: Pribicskó Rezső, kinek bűnlajstroma igen hosszú és változatos, mint ahogy emberünk életútja sem mindennapi. Minden városban más és más álnév alatt mutatkozik be, úgy mint: Margai Ákos, Vajdafi Vajda Rezső, ifj. Albrecht Kálmán, Várnai Rezső, Radnóti Radványi Dezső, Nagy Károly. Beszéli a magyar, német, francia, olasz és tót nyelvet. Illetőségi helye Kassa. Az első, igazán nem nagy jelentőségű bűncselekménye egy vállalati sikkasztás, melyet három hónap fegyházzal jutalmazott a magyar királyi törvényszék. Ezt követte egy országos hírű tett, melyben több mint tíz vádlott mellett Pribicskó is jelentős szerepet vállalt. Pályafutása alatt volt már katonaszökevény, francia idegenlégiós, de többnyire utazó szélhámosként élte az életét, ami, valljuk meg, nem volt unalmas foglalatosság. Kivéve azon időszakokat, amikor is állami koszton és kvártélyon tengette az életét, többnyire hűvös cellákban. A leghíresebb és legnagyobb bűnesetéről most az miatt beszélünk itt, mert a

Nehrer György: Kiskőröstől Robin Hoodig

Kép
  Két napot töltöttünk Kiskőrösön. Ha már itt jártunk, akkor a gyógyvíz mellé desszertként Petőfi szülőháza, és a Petőfi látogatóközpont kihagyhatatlan élmény, de inkább azt mondanám, hogy kötelező program. Már csak azért is, mert korabeli dokumentumok egész sorát tekinthetjük meg, átfogó képet kapva Petőfi rövid, de tartalmas életútjáról. Az épület felső szintjén kortárs művészek alkotásait is megnéztük. (talán nem kellett volna) A költő számtalan variációban. Kit hogyan ihletett meg Petőfi? Valószínű, hogy az életkoromból adódóan már nem tudok olyan „alkotásokkal” azonosulni, melyen a költőt vérvörös rúzsos ajkakkal és vigyorgó műfogsorral ábrázolja a „művész”. Ezen az élményen éppen túltettem magam, amikor szembejött velem Petőfi QR kód portréja, ami se  nem QR  kód se nem portré , de ez volt a címe. Egyetlenegy igazán jó portrét találtunk, az pedig Réti Ági alkotása. Nem azért találtuk jónak, mert Ági gyerekkori barátunk, hanem azért, mert valóban jó!  A kortárs művészek által ok